600 millióból állítják helyre a Csanádi-pusztát

600 millió 354 ezer forintot nyert a Körös-Maros Vidéki Nemzeti Park igazgatósága a Pannon szikes sztyeppek és mocsarak helyreállítására a Csanádi-pusztán című  pályázatával.

MH-Csanádi puszta

a KEHOP Élőhelyek és fajok természetvédelmi helyzetének javítása, a természetvédelmi kezelés és bemutatás infrastruktúrájának fejlesztése pályázat eredményeként kapták erre a célra a pénzt.

Az 1989-ben védetté nyilvánított Csanádi-puszták Makó, Tótkomlós, Ambrózfalva, Nagyér, Csanádpalota és Királyhegyes határában, összesen 4057 hektáron terül el. A terület vegetációja és a tájtörténeti kutatások alapján egyértelműen megállapítható, hogy a Csanádi-puszták esetében a XIX. század második felében végrehajtott vízszabályozási munkálatok nem változtatták meg lényegesen az időszakosan vízzel borított területek nagyságát szikesei elsődleges, ősi szikesek.

A Csanádi-puszták középső tagja a Montág-puszta, melynek nyugati oldalát egy nagy kiterjedésű időszakos mocsár, a Nagy-Zsombék foglalja el. Nedvesebb években combig érő vizek és a nyomukban kialakuló fehér tippanosok, zsiókások, tavi kákások, a még ennél is mélyebb vizeken gyékényesek, nádasok alakulnak ki. Száraz években ellenben ecsetpázsitosok, füves szikespuszták csenkeszesei jellemzőek. A mocsarakban előfordul a védett kisfészkű aszat, az ecsetpázsitosok aljában pedig az egyvirágú here.

A legdélebbi a Királyhegyesi-puszta, mely a három pusztafolt közül a legváltozatosabb mikrodomborzati formákkal, talajtípusokkal, ennek következtében sokszínű növényvilággal rendelkezik. A Liliomost, a puszta közepén elhelyezkedő értékes mocsarat nádas, gyékényes, tavi kákás foltok, valamint a szélén mocsári sásos állományok jellemzik. A Nemzeti Park területei közül itt maradtak fenn a legnagyobb kiterjedésben szikes területek közé ékelődő löszpusztagyepek. Ezekben kifejezetten gyakori a Dél-Tiszántúl más térségeiben ritkának számító gumós macskahere, vagy a közönséges borkóró, és itt található a Dél-Tiszántúl legnagyobb tavaszi hérics, valamint az ország legjelentősebb vetővirág állománya. Erről a pusztafoltról került elő a keleti elterjedésű sztyeplepke is, melynek Magyarországon jelenleg csupán öt biztos előfordulási helye ismert. A Királyhegyesi-puszta gazdag pókfaunájáról is nevezetes, eddig közel száz fajt írtak le innen, köztük két, a hazai faunára új fajt.

Fotó: nagyer.hu

A Montág-puszta keleti oldalán fekvő Nagy-Zsombék gazdag vízi világnak köszönhető, hogy a Nemzeti Park harmadik területeként, a kardoskúti Fehér-tó és a Biharugrai-halastavak után 2008-ban a Montág-pusztát is felvették a nemzetközi jelentőségű, a Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozó vizes élőhelyek közé.

A fokozottan védett Királyhegyesi-puszta és a Nagy-Zsombék nem látogatható. Utóbbinak főként tavaszi és késő őszi időszakban látványos vízi világa a Tótkomlós és Makó-Rákos között, a megyehatáron álló kilátótoronyból figyelhető meg.