Egy mozgalom története

Arany-Tóth Ferenc, az 1951 és 1955 között müködött, négy békéssámsoni fiatalember alapította Magyar Ellenállási Mozgalm egyik volt tagja tartott rendhagyó történelemórát héfőn a Németh László Gimnázium és a Gregus Máté Szakközépiskola diákjainak a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeumban.

Elhangzott a szervezet a vörösdiktatúrát bíráló, a rendszer hibáit és bűneit bemutató szórólapokat terjesztett a sötét ötvenes években – kezdetben csak a környező települések vásárain, vasútállomásain, majd később az országszerte. Arany-Tóth Ferenc szerint minden ennél radikálisabb lépés, a nyílt lázadás „rituális öngyilkosság lett volna”, mindazonáltal, így sem volt veszélytelen, amit tettek, és tudták már ezt akkor is.

Elhangzott, akkoriban igen sokan ismerék a szervezetet és sokan segítették is munkájukat, ezt bizonyítja az is, hogy a röpcédulák előállításához vásárolt nagy mennyiségű papír és bélyegzőfesték miatt például sohasem nyomoztak utánuk, nem született bejelentés ellenük.

Felidézte, az évek során húszfősre bővült mozgalom szigorú konspirációs szabályok szerint működött; az új jelentkezők például nem ismerhették a szervezet többi tagjait.

_{Forrás: Emlékpont/Arany-Tóth Attila}

Előírás volt továbbá az is, hogy a saját munkahelyükön nem szórólapozhattak, ezt azonban egy, a fővárosi hajógyárban dolgozó lelkes, de elővigyázatlan társuk megszegte – végül ez vezetett a vesztükhöz.

Az ÁVH akkoriban már tudta, hogy a mozgalom Békés megyéből indult, így az éjszakai műszak két békési dolgozójára ügynököt állítottak. Elfogták a cédulázó munkást, minek után az egész szervezetet feltérképezték.

Arany-Tóth Ferenc a tárgyalását követően egy szénbányába került kényszermunkára. Csak 1963-ban, az amnesztia évében szabadult. Eredeti szakmájában, agronómusként soha nem tudott elhelyezkedni.