Háborús naplóból született könyv

Száz esztendővel az I. világháború után mutatták be azt a könyvet pénteken a József Attila Múzeumban, melyet egy egykori makói katona háborús naplója alapján állítottak össze. Boros István: Háborús emlékek 1914 – 1918 című kötetről a szerkesztővel, dr. Halmágyi Pál nyugalmazott múzeumigazgatóval dr. Keresztúriné Kisistók Tímea, a Makói Városi Televízió ügyvezetője beszélgetett. Érdekesség, hogy az est házigazdáját rokoni szálak is fűzik a napló írójához.

A bemutatón részt vettek Boros István leszármazottai is. – Még a nagymamám mesélt arról, hogy létezik az a napló, mely a világháború alatt íródott, s nagyon meglepődtünk, mikor előkerült – tudtuk meg Sántha Lucától. A Szegedi Tudományegyetem másodéves jogászhallgatója Boros István ükunokája. A nagymama kívánsága is az volt, hogy szülessen egy könyv ezekből a kézzel írott kis emlékekből. A családi összefogás eredményre vezetett, s ennek köszönhetően pénteken az érdeklődők kézbe is vehették ezt a kiadványt.

Kozma Andrásné Somoskövi Mária elárulta, hogy kisgyermekként mesekönyvek helyett a nagypapája háborús elbeszélésein nőtt fel. Az unoka elmondta: nagyapja nem csak naplót vezetett a fronton átélt eseményekről, hanem sok képeslapot is küldött onnan. Ezekről a családi emlékekről is beszélt Kozma Andrásné Somoskövi Mária, melynek részleteit tőle itt hallja:

##audio:3295##

– Boros István fiatalemberként végigküzdötte az I. világháborút, a szerbiai Pancsovánál vetették be először a csapatát, onnan átkerültek az orosz frontra, ezt követően, vagyis 1915-ben átvitték őket az olasz hadszíntérre – sorolta dr. Halmágyi Pál. A könyv szerkesztője hozzátette: a gyerekeknek tartott élménybeszámolók során Boros István mindig emlegette a naplóját, de sehol sem találták. Pár éve azonban eladták a nagymama házát és a költözés során a padláson bukkantak. – Majd két esztendőbe telt, mire a tintaceruzásos kézírást kisilabizálták, gépre vitték és ezt követően kértek fel arra, hogy szerkesszem meg – tette hozzá Halmágyi Pál.

Munkatársunktól. K.