Nagy család és sok munka a titok

Nyolcadik gyerekként született. Sokat dolgozott, mihelyt akkora lett, hogy bírta, otthon is megfogta a dolgot. Szeretett kint dolgozni. Eljárt Ányásra is, amíg a háború ki nem tört. Hétfőnként gyalog indult Csanyról, majd szombaton gyalog vissza. 1948-ban ment férjhezFábiánsebestyénbe, de olyan helyen laktak, ahol nagyon a fű se nőtt meg, csak birkázni tudtak: nyírta, fejte, csinálta a sajtot, amit kellett.

1965-ben kerültek Mindszentre. A férje a TSZ-ben dolgozott, ő a varrodában. 50 évesen nyugdíjas lett, de még utána is dolgozott. Közben paprikáztak. Ha nem kaptak lovat, még az ekekapát is húzta Terike néni. Volt három-négy fiasdisznójuk, százötven libát minden ősszel megtömtek. Két fiuk, négy unokájuk, hét dédunokájuk született. Velük készül a jeles nap megünneplésére is.

Rengeteget dolgozott, és még ma is bírja, ma is szeret a kertben dolgozni, az a mindene: a kinti munka. Télen is sétálgat és várja, hogy lehessen újra veteményezni. Nem volt még fekvőbeteg soha. Gyerekkorában volt betegsége csak, ma néha egy-egy megfázás. Kevés gyógyszert szed. Még biciklizik is, tavalyig még a temetőbe is kijárt, ma már csak közelebbre indul neki.

„Ma azt mondják, ne együnk sósan, ne együnk zsírosat… Én sós ételen nőttem föl, de mi vagyunk ma még megmaradva, akik a két háború között születtünk” – vélekedik. A hosszú élet titka? A munka szeretete. És persze a gyerekei, a családja, akik szeretik, körülveszik.

Forrás és fotók:

Juhász Éva