A pincétől a padlásig – 1966-tól 2016-ig
A délutánt az elmúlt 50 év emlékképei nyitották a vásznon. Majd az intézményben anno maga is dolgozó Zsótér Károly polgármester szólt a jelenlévőkhöz. A legtalálóbbnak a Művelődési Otthon elnevezést találta az intézmény múltjából, és a megtekintett képek is alátámasztották ezt: az otthon soha nem a ház, az épület, hanem a benne élők lelke. 50 éve lélek él ebben az épületben – mondta. A nagycsalád, Mindszent mindenegyes lakója megfordult itt az évek során valamely programon. Visszaemlékezett saját élményeire is: előadásokra, mozifilmekre, az egykori dolgozókra és igazgatókra, a Mindszenti Hírek indulására. A mindszenti kultúráért nappalaikat, éjszakáikat a hivatásuknak áldozó munkatársaknak – régieknek és mostaniaknak – mondott köszönetet. Hiszen – mint mondta – köszöntés mellett köszönet is jár mindenkinek, aki az elmúlt 50 évben ebben a Házban tevékenykedett.
A kulturális műsort a többek közt Aranypáva-díjas Alkony Népdalkör nyitotta, mint régóta az intézmény életében jelenlévő csoport, akik 1996-os megalakulásuk után rendszeresen fellépnek vidéki meghívásaik mellett a helyi rendezvényeken is. Mindszenti és környékbeli népdalcsokorral készültek a születésnap fényének emelésére. Az intézmény első igazgatója, Dr. Pálinkó János vette át a szót, aki gróf Széchenyi István örökérvényű gondolatait idézve elmondta, hogy „egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik”. Úgy fogalmazott, ebben a gondolatban rejlik e ház tevékenysége is: a kultúrának otthont adni. Felidézte az 1966-os megnyitót követő eseményeket, melyben a tradicionális kulturális élet a helyi, népi szokásoknak megfelelve folytatódott, de ki is egészült az új lehetőségekkel, amelyek révén a fiataloknak nyújtottak programot, és a színházi élet is megindult. Múltidézését követően a jövőbe tekintett: kívánta, hogy az intézmény legyen továbbra is Keller Lajos plébános, helytörténész szellemében a kultúra és a művelődés szentélye.
Werner Györgyné saját elmondása szerint rövid ideig volt az intézmény vezetője, de azok az évek meghatározóak voltak az életében és máig emlékezetesek. Alig 20 évesen nagy izgalommal vágott az óriási feladatba, de rengeteg segítséget kapott a mindszenti emberektől. Úgy fogalmazott, élete nagy álma vált akkor valóra. Rengeteg lelkes ember vette körül, akiknek igyekeztek az életét színessé tenni, az épületben az ország színe-java megfordult: az Omega, a Hungária, az Illés és még sokan. Teltházas színházi előadásokat sikerült szervezniük. Sírt a lelke, mikor elbúcsúzott 48 évvel ezelőtt, és máig nagyon jó szívvel gondol vissza arra a rövid, de annál tömörebb, boldogabb időszakra.
1994-ben alakult meg a Városi Vegyeskar szintén a művelődési ház egyik rendezvénye alkalmával. Ezúttal csupa vidám muzsikával készültek, előadásuk során kiderült a könnyűzene világában is szívesen kalandoznak. Jenei Sándor nevéhez fűződött a következő sok-sok év az intézmény életében: a leghosszabb időt posztján töltő igazgatóra Lecza Joli emlékezett. A megyében egyedülálló módon, elsőként alapította meg a helyi lapot, a Mindszenti Híreket. Nagyon nagy felelősséget vállalt magára Jenei Sándor akkor, de végigcsinálta. Egy igazán lelkes csapat állt össze. Egy perc néma csenddel emlékeztek az egykori igazgatóra.
Az igazgatók sorában következő, emlékezetes, máig ható tevékenységet folytató Fekete Emilt távollétében köszöntötték. Ő írta meg a Művelődési Ház történetét, amelyet a születésnapi rendezvény folytatásaként még idén ki szeretnének adni. Ezt követően Fuchszné Benák Katalin üdvözletét tolmácsolták egykori intézménye és annak fenntartói felé.
Kovács Ildikó, a Kulturális Központ jelenlegi intézményvezetője először népművelőként dolgozott Mindszenten, majd pár évvel később – 2008-tól – a vezetői feladatokat vette át. Köszöntőbeszédében megosztotta a készülődés gyűjtőmunkájának élményét: összesen 303 munkatársat – kollégákkal, szakkörvezetőkkel, önkéntesekkel együtt – számláltak össze az elmúlt 50 év dokumentumaiból. Saint–Exupéry szavait idézve foglalta össze tevékenységüket: „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” Sokféle szakma – népművelő, könyvtáros, idegenforgalmi munkatárs, néprajzos, művelődésszervező – alkotja az ő egységüket, a közös célokért, tevékenységekért kovácsolódtak össze.
A Mindszenten 14 évig működő művészeti iskola képviseletében léptek színpadra annak művész-zenetanárai, a KrupArt Stúdió vezetője és tanára Krupiczer Ferenc alapította meg annak idején a Mindszent kulturális életében nagy szerepet játszó iskolát. Ezúttal akkori és jelenlegi tanítványával, Csatári Jánossal lépett fel Nagy Ildikó zongorakíséretével. Majd Mezeiné Bodnár Henriette a mindszenti Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálathoz pár éve érkező Molnár Adrienn gondolatait tolmácsolta: „munka és egyben hivatás is egy egész városért dolgozni, és ezt soha sehol nem tapasztaltam még ilyen teljességben és ilyen erővel, mint itt, Mindszenten.” A Péczely Attila Művészeti Iskola kihelyezett tagozatának dobtanszakos pedagógusa, Siklósi Gábor saját szerzeményével nyűgözte le a közönséget. Kiss István pedig Omega-dalokkal érkezett ezúttal a színpadra, így emlékezve az együttes 1970-es fellépésére.
A legünnepibb pillanat következett a műsor végén: felszelték Sólyom Lajos által készített születésnapi tortát, melynek tetejére maga a művelődési ház került. A program az előcsarnokban folytatódott, ahol Gránicz Péter faszobrásznak az elmúlt 50 esztendőt szimbolizáló alkotását avatták fel. A művészt sok élmény köti ide, és maga is itt tanulta a faragást, ezért is ragadta meg a gondolat, hogy így tisztelegjen az intézmény előtt. Az alkotásban összefoglalta a ház elsődleges tevékenységeit és Mindszent múltját is, melyre a helyi kultúra épül. Az avatást követően valóban a pincétől a padlásig bejárhatták a jelenlévők az épületet, hiszen a pinceklubban, a színházteremben, a galérián, a kiállító teremben, a mozigépházban, sőt még a tetőn is várták őket a Ház munkatársai, hogy meséljenek nekik ők maguk vagy épp a fotók, tárgyak, dokumentumok az elmúlt 50 évről.
Forrás és fotók:
Juhász Éva
