Út a forradalomba: előadásokat tartottak ’56 előzményiről az Emlékpontban

Az 1956-os forradalom és szabdságharc előzményeiről tartottak előadásokat szerdán a Németh László, az Eötvös és a Gregus iskola diákajinak a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeumban. Jogászok és történészek álltak a katedrára, hogy bemutassák, milyen folyamatok vezettek a hatvan évvel ezelőtti eseményekhez.

A demokrácia az előre meghirdetett jogszabályokra és az azok alapján ítélkező, független bíróságokra épül, míg diktatúrákban a jogszabályok a politika céljainak rendelődnek alá, és ezt történt 1945-től Magyarországon is – jelentette ki előadásában Kahler Frigyes, Veszprém nyugalmazott tanácsvezető bírója előadásában. Szavai szerint hazánkban a rendőrség a Szovjetunióból visszatért kommunisták irányítása alá került, a szovjet jogrendből átvett népellenes bűncselekmények passzus pedig lehetővé tette, hogy a rendszer ellenségeire korlátozás nélkül róhassanak ki többéves büntetéseket.

Hozzátette, a jog szerint büntetni csak azt lehet, aki jogellenesen cselekszik, azonban ha a jogellenes szót reakciósra cseréljük – mint történt ez a negyvenes évek második felében –, bárki büntethető lett, aki nem kommunista, vagy épp nem a vörösdiktatúra kiszolgálójó volt.

_{Forrás: Emlékpont Múzeum/Arany-Tóth Attila}

Elhangzott még, a korábbi bírók közül ezernél is többet „B-listáztak”, tiltottak el az ítélkezéstől. Helyüket a gyorstalpaló bírói akadémiákon végzett, megbízható személyek”, valamint a  népbíróságok vették át, soraikban többnyire pártdelegáltakkal.

Sőt, a büntető eljárást rögzítő jogszabály megváltoztatásával elérték, hogy az ítélőtestületek feladata csak a rendőrség által lefolytatott nyomozások alapján kialakított ítéletek pecséttel való ellátása lett – mondta el Kahler Frigyes.

Mindezeknek és a törvények helyett bevezetett törvényerejű rendeleteknek köszönhetően megteltek a hazai börtönök, így az ítéletek végrehajtására az erre kialakított munkatáborokban került sor.

_{Forrás: Emlékpont Múzeum/Arany-Tóth Attila}

A Vörös Hadsereg Magyarországra érkeztével azonnal megkezdődött a magyar lakosság jelentős részének elhurcolása a Szovjetunióba – erről már Zinner Tibor, a Veritas Történetkutató Intézet kutatócsoport-vezetője beszélt. Mint modta, számítások szerint több mint hatszázezer, más összevetések szerint egymillió embert vittek Gulágra, első körben főkén német nemzetiségűeket, vagy németes hangzású nevet viselő embereket; hogy ott hányan vesztették életüket, ma sem tudjuk.

A professzor előadása szerint Nagy Imre miniszterelnökségét a szovjet vezetés erőszakolta ki. Ezt követően sokan enyhülésre számítottak, mely részben be is következett ( megszűntek az internálások és felszámolták a munkatáborokat), azonban Rákosi visszatérése a hatalomba véget vetett a reményeknek. Ebből lett elege az embereknek, a hatalom névleges birtokosainak, a munkásoknak és parasztoknak, mely elkeseredettség és elégedetlenség végül az ötvenhatos eseméyekben csúcsosodott ki.

Zinner Tibor beszédében szót ejtett a Petőfi Kör ténykedéséről is, valamint Rajk Lászlónak újratemetéséről is. Az MKP kegyvesztett főtitkárhelyetteséről szólva elmondta, bár egy időben maga is a rendszer egyik kiszolgálója volt, perében mégis olyan vádak alapján ítélték el, amelyet sohasem követett el.

_{Forrás: Emlékpont Múzeum/Arany-Tóth Attila}

A fiatalok általában résztvevői a diktatúrák elleni megmozdulásoknak, és 1956-ban sem volt ez másként – mutatott rá előadásában Miklós Péter, az Emlékpont intézményvezetője.

Kifejtette, a háború után számos antikommunista ifjúsági megmozdulás és szervezkedés jött létre. Ezek sorából kiemelkedik a szegedi egyetem hallgatóinak Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége, melynek megalálkulása egyrészt az egy héttel később kitört budapesti forradalomnak, másrészt a vásárhelyi Bethlen Gimnázium diákparlamentjének (amely a városi forradalmi események első lépése volt) közvetlen előzményeként említhető.