Vásárhely festőlegendája előtt tiszteleg a gyulai Kohán Képtár

Tornyai János festőművész sajátos nyelvezetű, egyértelműen felismerhető életművéből nyílik időszaki kiállítás szeptember közepén Gyulán, a Kohán Képtárban – adta hírül az MTI.

Az összeállítás teljes képet igyekszik adni a hódmezővásárhelyi születésű alkotó munkásságáról, gazdag életművéről.

A szeptember 15-e és október 30-a között látogatható kiállításon éppúgy bemutatják a művész Munkácsy Mihály kompozíciós megoldásait és színhasználatát idéző korai munkáit, mint a klasszikus alföldi festészet tematikájába illő alkotásait, vagy épp a bajai időszak, a korábbiaknál jóval színgazdagabb és bensőségesebb táj- és enteriőrképeit.

Egy kisebb válogatás illusztrálja az 1984-ben előkerült, 718 darabból álló Tornyai-festménylelet darabjait, melyek frissessége és erőteljes színhasználata száz év távlatából is lenyűgöző – olvasható még a távirati iroda beszámolójában.

Az időszaki kiállítást Nagy Imre, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatója nyitja meg. Köszöntőt mond Almási István, Vásárhely polgármestere és Görgényi Ernő, Gyula városfője.

Tornyai János (1869-1936)

Tornyai János az alföldi festőiskola kiemelkedő jelentőségű alkotója volt.

Fiatal korában Székely Bertalantól és Lotz Károlytól tanult. 1896-ban szülővárosa, Hódmezővásárhely segítségével Párizsba is kijutott.

A francia impresszionizmus nem gyakorolt rá túl nagy hatást. Mesterének és példaképének ekkoriban még Munkácsy Mihályt tekintette.

_{Bús magyar sors (Forrás: OSZK)}

Az 1900-as években a jelen nyomorúságát, az egyszerű és bús magyar életet festette zsánerképein, mindazonáltal a történelmi festészet is foglalkoztatta. Megfestette például II. Rákóczi Ferenc rodostói száműzetését, valamitn Bercsényi Miklós egészalakos képét is.

Időközben megalapította a hódmezővásárhelyi majolika- és agyagipari telepet, valamint összegyűjtötte a vásárhelyi népművészet emlékeit, lerakva ezzel az 1904-1905-ben megalakult hódmezővásárhelyi múzeum alapjait.

Az 1910-es évek felé Mártélyra költözött. A Tisza-parti természeti környezet felszabadította kedélyvilágát, akkor festette legszebb és legismertebb alföldi tájképeit (Gémeskút, Nagyborulás, Mártélyi nagy fa).

1919-ben Budapestre költözött, színei kivilágosodtak, festményei derűsek, líraiak lettek, egyre többet foglalkoztatta a plein air festészet problémája.

Tornyai János valamennyi tulajdonában levő grafikáját és festményét szülővárosára hagyta. Hagyatékát az 1951 óta a róla elnevezett Tornyai János Múzeum őrzi.