Kukorica és napraforgó tanácskozás

Braun Zsolt, a Bunge Zrt. agrárértékesítési és beszerzési vezetője „Új kihívások a növényi olajok nemzetközi és hazai piacán” címmel tartotta meg előadását, melyben a növényi olajok – szója, napraforgó, repce – világpiaci helyzetét foglalta össze.

Az idei évben a növényi olajok becsült termésmennyisége alapján kiemelkedik a pálmaolaj, mivel 60 millió tonnát állítanak elő belőle, ezt követi 51 millió tonnával a szója, a repce 25,5 millió, illetve 15,5 millió tonnával a napraforgó. A növényi olajok iránti igény évről évre stabilan 3-5 %-kal nő nemzetközi szinten a közel-keleti-, illetve a távol-keleti régiók felvevő piaca miatt. Emiatt az olajos növények megtermelt mennyisége jelentősen növekedett az elmúlt években. 2013. évhez képest a szója összes megtermelt mennyisége 266 millió tonnáról 318 millió tonnára, a pálmaolaj termelése 60 millió tonnáról 65 millió tonnára, a napraforgó termelése 36-ról 45 millió tonnára növekedett napjainkra. Véleménye szerint az olajos növények ára stabil marad, mivel a kereslet-kínálat egymással összhangban van. Az olajok felhasználása stabil az Európai Unióban, azonban a nagy termelők egyike Ukrajna. Szabad kereskedelmi megállapodása az Európai Unióval erősebb versenyhelyzetet teremthet hazánk számára is, amely az árban azonnal megjelenik.

Következő előadóként Bíró János, a Syngenta technológiai fejlesztésért és támogatásért felelős közép- és dél-kelet európai igazgatója volt, aki a napraforgóról tartott előadást. 2016-ban napraforgót összesen 24 millió hektáron termesztettek a Földön, ami közül kiemelkedik Oroszország és Ukrajna, mivel együttesen a vetésterület nagysága 14 millió hektár. Az Európai Unió mellett jelentős termelő országok egyike Argentína, Törökország és új belépőként említette Kínát, 1 millió hektár termőterületével, India és Burma mellett. Érdekességként említette meg, hogy a származási helyén, a „hopi” indiánok földjén, azaz az Egyesült Államok területén, a napraforgó vetésterülete már kevesebb, mint 0.6-0.7 millió hektár. A nemesítési célkitűzések jelentős mértékben változtak az elmúlt években. 1996-ban összesen 12 szegmens volt a nemesítési cél, 2011-re az IMI technológiának köszönhetően elérte a 24 szegmenst. Jelenleg 36 különböző szempont szerint nemesítik az új napraforgó hibrideket (Clearfield, Clearfield Plus, Express, különböző olajsavakra, éréscsoportokra, különböző égövekre egyaránt), ami jelentős terhet jelent a nemesítők számára. A nemesítés hatékonyságának növelése érdekében számos lehetőség áll rendelkezésre. A Syngenta hatékonyan teszteli a legújabb napraforgó hibrideket három kontinensen a különböző tenyészkertjeiben. Chilében van a téli tenyészkert, amellyel egy év alatt három nemesítési ciklust is képesek lefuttatni. Argentína (stressz tolerancia, olajtartalom, Verticillium és Sclerotinia tolerancia), Franciország (betegség ellenállóság, stressz, illetve marker tulajdonságok), Spanyolország (szádor kutatások), Ukrajna (koraiság, szádor, Diaporte), illetve India (stressz, vírus tolerancia, Alternaria, Peronospora tolerancia) területén is végeznek kísérleteket évről évre.

A génállomány bővítése biztosított, mivel a Helianthus nemzetségben 49 faj található, melyek közül 13 egynyári 36 faj pedig évelő. Betegség ellenállóság, rovarrezisztencia, heterózis hatás növelése mellett a stressz tolerancia fokozása a cél, más egyéb fontos tulajdonságok mellett. A vadonélő Helianthus deserticola-val a szárazságtűrést, a Helianthus salicifoliussal a sótűrést lehet fejleszteni. Ezen vadon élő fajokat a nemesítők előszeretettel tanulmányozzák az Egyesült Államok területén elhelyezkedő Nevada, Utah, Új-Mexikó és Kansas területén.

Fejlesztési lehetőségek közé sorolta a marker gének vizsgálatát, a fenotípus digitális felvételét, illetve a metabolikus folyamatok kutatását.

7 év alatt kétezer nemesített hibridből globális szinten kereskedelmi forgalomba összesen 6-7 hibrid kerülhet. A hazai napraforgó terméseredmények alapján az elmúlt 25 évben 1,5 %-kal nőtt a napraforgó termésátlaga. Példaként említette az 1997-es tenyészévet, amikor a diaporte jelentősen lecsökkentette hazánk napraforgó termését, így a maximális mennyiség 1,0-1,2 tonna körül alakult hektáronlént. A 2001-2008 közötti időszakban jelentősen növekedett a terméshozam a technológiai fejlesztések miatt, a terméshozam minden évben meghaladta a 2 tonnanagyságot hektáronként. A 2009-2015 időszakban azonban megtorpant a termésátlagok növekedése, mivel a termőterület meghaladta a 600 ezer hektárt, amely az eltartóképesség határát jelenti. Sok esetben visszakerült a napraforgó 3 év elteltével újra a korábbi területre. A magyar napraforgó szortimentet 80%-ban a herbicid toleráns hibridek uralják. Úgy vélte, hogy a technológiai fejlesztéseknek és az új hibrideknek köszönhetően Magyarországon elérhető lehet a közel 3 tonna termésátlag.

A KITE Zrt.–től, Dr. Németh Tamás, vezető szaktanácsadó tartott előadást a „Precíziós növénytermesztés a kukorica igényeinek megfelelően” címmel. A precíziós gazdálkodás során informatikai, műszaki és termesztéstechnológiai alkalmazások használatával a fő cél a termelés gazdaságosabbá tétele. A precíziós gazdálkodás során jelentős mennyiségű adatgyűjtést folytatnak. Azonban sok esetben a munkagépet vezető alkalmazott nem végzi el az adatgyűjtést megfelelő módon és az adat mennyisége is gyakran kevés. Adatfeldolgozást követően – ami nagy humán erőforrást igényel – születik meg a döntéshozatal. 2016-ban a KITE komplex szaktanácsadási rendszert dolgozott ki, amely magába foglalja az informatikai hátteret, az agrotechnológiai- és műszaki megoldásokat. Az agronómiai előfeltételek közé tartozik a terület alkalmassá tétele, amely lehetőséget teremt a precíziós technológia felhasználásához. Ezek közé tartozik a precíziós erózió elleni védelem, a precíziós belvízelvezetés, valamint a talajjavítás. Precíziósan megoldható a talajjavítás, a tápanyag kijuttatás, valamint a növényvédelem, de a legfontosabb, hogy mindezt a kukorica igényeinek megfelelően tegyük.

Megfelelő talajművelés esetén a legfontosabb a tömörödött rétegek áttörése. Az őszi szántás követően minden esetben zárjuk le a talajt és végezzük el az őszi műtrágyák kijuttatását. Tavasszal megfelelő magágyat kell biztosítani a kukorica számára, korszerű vetőgépek használatával a talajnedvesség megőrzése érdekében. A megfelelő tőszám és vetésmélység kialakítása rendkívül fontos. Növényvédelem során a gyomkonkurencia és a kártevők kiiktatása meghatározó. Mindezek után végezhetünk csak precíziós gazdálkodást. A táblákon meg kell határozni azokat a részeket, amelyek azonos termőképességűek, ezeket hívják menedzsment zónáknak. Ezek a homogén területek azonos kezeléseket fognak kapni a termesztés során. A menedzsment zónákat hozamtérképekből tudják meghatározni, illetve meghatározható külső adatforrásból is. A KITE szerint a műholddal készített biomassza tömeg meghatározás bizonyult alkalmasnak abban az esetben, ha a belső forrásból származó adatok nem állnak rendelkezésre. A biomassza térképeket a KITE ”mesélő térképnek” nevezte el, ami alapján lehet precíziós agrotechnikai beavatkozásokat elvégezni.

A tanácskozás zárásaként a vendéglátó, Prof. Dr. Pepó Péter egyetemi tanár „Korszerű agrotechnika – Fókuszban a kukoricanövény” – címmel foglalta össze a legfontosabb debreceni eredményeket. A kukorica vetésterülete nagymértékben növekedett (1961-ben 106 millió hektár volt, ami 2014-ben meghaladta a 183 millió hektárt). A felhasználhatósága rendkívül széleskörű, mert rendkívül produktív, hiszen C₄-es növény. Érdekességként megállapította, hogy 1 hektáron termett kukoricából 15 000 liter tej, 3000 kg sertéshús, valamint 2000 kg marhahús állítható elő. Ipari szinten is jelentős a kukorica, mivel 100 kg-ból 16,9 liter bioethanol készíthető. Véleménye szerint kiegyenlített homogén állomány mellett akár elérhető 20 tonna termésnagyság is. A kukorica kelése egyöntetű kell legyen, mert kiegyenlítetlen állományban az intraspecifikus konkurencia folyik a kukorica egyedek között. Homogén és egyenletesen fejlett növények határozzák meg a nagy termés mennyiséget időjárási tényezőktől függően.

Véleménye szerint a talajon keresztül kiható agrotechnikai hatások nagyon fontosak a kukorica termesztésében, amely direkt módon hatnak a kukorica egyedekre. Az optimális tőtávolságtól való eltérés a tenyészterület csökkenését okozza (13-16%) már 2 cm távolság esetén is 70 ezer növény/ha állománysűrűségnél, amelyet a kukorica nem képes kompenzálni. Felhívta a termelők figyelmét arra, hogy nagyobb tőszám alkalmazásakor (80 ezer növény/ha) mesterséges aszály helyzetet idézhetünk elő szárazabb évjáratban. Előadásában kitért a növényfiziológiai mérések jelentős szerepére. Levélterület és relatív klorofill tartalom növelésével fokozhatjuk a szárazanyag beépülést, amelyet a trágyázással és az elővetemény megválasztásával biztosíthatunk.

Előadása végén a szakemberek figyelmét felhívta arra, hogy a nagy termésmennyiség eléréséhez elengedhetetlen a homogén növényállomány, illetve az egyenletes tőelosztás a megfelelő agrotechnikai elemek felhasználásával.

A szakmai előadásokat követően a tanácskozás vendégei az egyetem Látóképi Kísérleti Telepen folytatták a tapasztalatcserét, ahol a növényvédelmi kezelések mellett betekintést nyerhettek a legújabb debreceni kutatásokba is.  

Szilágyi Gergely