Az év buliját nyomta el a 3+2 Székkutason

A több mint 30 éves pályafutás alatt szépen kicserélődött a 3+2, de mit sem vesztett fényéből, energiájából és rajongótáborából. A Székkutasi Főtéri Napok első estéjének sztárvendégei az év buliját nyomták el a településen. Nem is kéne velük szemben elfogultaknak lennünk, annyira tökéletes volt ez az este.

A 3+2 feltűnése még az előző érára tehető. “Jugó” magyar zenekarként üstökösként robbantak bele a magyar zenei életbe (is) miután az addig hagyományos rockzenét játszó testvérek által alapított csapat új stílust nem teremtett. A Temerinből induló, a lakodalmas rockot megalkotó 3+2 éppen 30 éve adta ki azt az albumát, mely máig a legnagyobb példányszámban eladott lemez hazánkban. A Halvány őszi rózsát, a Kicsiny falumat, vagy a Kombinét az is kívülről fújja, aki nem szereti ezt a műfajt. A zenekar természetesen ezeket is eljátszotta pénteken Székkutason.

A banda feje, Bugyi Zoltán ma is a zenekar élén áll, maga mellé olyan fiatalokat talált, mint a dobok mögé saját fiát Dánielt, vagy a basszeros Kucsera Csabát. A fiatalokkal frissített zenekar tagjai mind igazi zenészek, utóbbi két srác gyakran összejammel, láthatóan élvezik a közös muzsikálást, és virtuózan kezelik hangszereiket. Az ilyen dalokat sajnos manapság elsilányította pár, főleg hazai tucatelőadó, aki egy szál szintetizátorral, vagy rossz esetben anélkül tolja ezeket, vagy a hasonló dalokat. A 3+2 éppen ezért a stílus koronázatlan (vagy éppen koronázott királya), náluk a billentyűkben is van élet, remekül jelennek meg az új, érdekes hangszínek, a korai, 30 évvel ezelőtti hangzással karöltve.

Bugyi Zoltán teljesítménye előtt pedig le a kalappal, 30 év után sem pihen egy percet sem a színpadon, azon kívül, hogy megállás nélkül énekel vagy biztatja a közönséget végiggitározza a két órát. Mert egy 3+2 buli igencsak eltart ennyi ideig, mint a pénteki székkutasi is.

A nagy slágerek és mulatós egyvelegeket kitörő örömmel, tánccal, tapssal fogadta a közönség, akik zsúfolásig megtöltötték Székkutas főterét. Nemcsak helyiek, de a környék településeinek lakói is kíváncsiak voltak a koncertre.

A buli végén még feldolgozásokra is maradt energia, mint a Kör, vagy a Nélküled és természetesen egy kis faluban mi is lehetett volna az utolsó szám, mint a Kicsiny falum. Előadói alázatból is példát lehet venni a zenekartól, a buli végén meghajolva, a közönséget éltetve vettek búcsút a településtől.

A zenekar egyébként nem indult vissza este Szerbiába, hanem mivel szombaton Hajdúszoboszlón van megjelenésük, az éjszakát is Székkutason töltötték.

Fotók : Pásztor András / Szombat Mihály

A remek fotókért köszönet Pásztor Andrásnak