quotescamera408D8217-1508-42F1-8C7C-9B81D4D48B57BF2C6754-57F9-416E-81DD-671EE8AD8D71DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D2DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D292333EC4-7DF2-4B9F-A7BF-114B75EE0347chevron_thin_rightchevron-downchevron-firstchevron-lastchevron-leftchevron-nextchevron-prevchevron-right582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FD582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FDchevron-upA659D4DE-32ED-45A3-A6C5-A48FFE2B488D75140C12-4E5F-4759-9FD3-4300BCD98B0CB69DB86E-0DDE-4383-BD92-653067C2563303A7445C-E555-4556-9278-5815BF71C9AF16DD793C-5D61-45BF-AFAF-6DE315DB19D01A6A983E-3DA3-4A07-ACA8-60B780BA8F5Bsearch-bigD9E58768-0281-47D1-8191-45C7CE673AF893DB4080-7C8D-467D-8E27-6ECB71C8D144C6DE3A5E-B153-4D9B-9D7B-F226C80BCB9A1D118CCB-65D4-4236-8317-A87D534DDCA8001646AA-7655-4585-ADCC-738ED6F09280
2025. 02. 24. hétfő
  -  Mátyás
Promenad.hu archívum

Az utolsó is nagyszerű volt

2016. augusztus 06.


Szinte telt ház volt Hódmezővásárhelyen, az Alföldi Galéria udvarában, ahol a ez alkalommal „A csemegepultos naplója” című darab kerül bemutatásra. A főszerepet Ötvös András játszotta.

A darab története egyszerű. Az írói ambíciókkal eddig nem sokra jutott Márczy Lajosnál betelt a pohár, és elhatározza, hogy beleveti magát az élet sűrűjébe. A két csemegeboltot működtető piaci kofa, Joli megtanítja neki a szakmai alapokat, majd beállítja őt az eddig üresen állt lóhús-termékeket árusító bolt pultjába. Lajos élete ettől kezdve a csemegeboltba betérő mindenféle vásárlók, a házában előforduló lakótársak, és a szabadidejében felszedett nők között zajlik, akiket hősünk naplószerűen rendre felidéz, elmesél. Csak épp egy idő után már maga sem tudja, hogy a húst keresi a nőben, vagy a nőt a húsban. És itt mutatkozik meg annak a dramaturgiai nagyszerűsége, hogy Lajos egyszerre küzd meg a szakmával és a kapcsolataival, hiszen mindent általa és rajta átszűrve látunk, mondhatni nem csupán vásárlók és eladók vagyunk, de már-már mi vagyunk a termék is, testestől, lelkestől.

Ötvös András a realista színjátszástól az abszurd blődliig kihasználja eszköztárának teljes palettáját. Keze alatt megszemélyesülnek a tárgyak: egy darab rongyból, papírból, egy papucsból, egy felmosómopból, vagy egy kabátból hihetetlen komikus erővel ember lesz, az eladandó libák lányokká válnak, a szalámi, a kolbász, vagy a sódar pillanatok alatt hangszerként kel életre, akikkel/amikkel társalogni, karakterizálni, zenélni lehet, miközben visítva röhögünk a másikon – és persze saját magunkon.

Ötvös hangjai magukban is remeklések, ahogyan egyikből a másikba váltogatja a hangszín-karaktereket, énekel, dünnyög, néha csak egy motívum felismerésének erejéig. A színész egy középre állított, forgatható dobozdíszletben és körülötte dolgozik, amely helyszíneket jelenít meg, de ehhez fizikálisan is neki kell megmozgatni az egész rendszert, tehát önmaga díszletmunkása is. (A díszlettervező nevét nem találtam sehol, pedig egy jó szót ő is megérdemelne.) A karikírozó eszköztár szerves része a mozgáskultúrája is, amivel Ötvös felmászik a díszletre el- és leesik, különbözőképp jár, táncol, fáradhatatlannak látszó fizikummal.

A közönség ismét jól szórakozott, senki nem bánta meg, hogy ellátogatott az előadásra.

Sz.Viktor