Vásárhelyi biciklis kalandok Horvátországból

Szerdán kora reggel indultam Pécsre, ahonnan egy szerbiai magyar sráccal, Alex-el és egy helyi bmx-es barátommal, Dáviddal, valamint az ő párjával indultunk útnak. A cél a horvátországi Baska Voda, ahol egy nemzetközi bmx versenyen vettünk részt. Az út hihetetlen hosszú, már-már végeláthatatlan volt, viszont annál szebb tájakon haladtunk keresztül, ami enyhítette ezt a monoton kocsikázást. A nap vége felé értünk a helyszínre, ahol elsőként a pályát néztük meg, majd a szállásra siettünk, ami a versenyzőknek és egy kísérőnek ingyenes volt, egyszeri étkezéssel együtt. Mivel szinte mindenki hozott magával valakit, így elég gyorsan megteltek a szobák, mi pedig az utolsóként érkezők között voltunk, emiatt Alexnek és nekem csak egy pótágy jutott a közös ebédlő egyik sarkában, de a lelkesedésünket nem lehetett megtörni! ?

A szállás egyénként kb. 5 km-re volt a parttól és a várostól, a hegy tetején, tengerre néző kilátással, eszméletlen szép volt!

Kis pihenés után a szervezők levittek kettőnket a helyszínre, egy kis furgon hátuljában, elég ijesztő volt a szerpentineken lefelé száguldozni így..

Odaérve néhány cseh profi, a helyiekkel és a sztárvendég német bmx-essel, Chris Böhm-el éppen bemutatót tartottak, kicsit le is szidott minket, amiért a szálláson hagytuk a biciklinket. Chris-ről tudni kell, hogy egy 32 éves hiperaktív ember, akit a népszerűség és magamutogatás éltet, elég gyorsan megszerették az emberek, rengeteget nevettünk rajta. Mi pedig meghívást is kaptunk tőle, hogy látogassuk meg Németországban vagy Svájcban, szívesen lát minket. Késő éjjel értünk vissza a szállásra aludni kicsit..

Másnap délelőtt fürödtünk egyet a tengerben, majd ebéd után elsőként értünk a pályára, ami már le volt zárva, körbekerítve és épp a hangtechnikát szerelték.

Rögtön el is kezdtünk gyakorolni az elviselhetetlen meleg ellenére és néhány perc múlva a nézők is elkezdtek szaporodni körülöttünk. Szép lassan szállingóztak a bmx-esek is.

Este 8 körül kezdődött meg a verseny, 4 magyar indulóval és a mester kategória kvalifikációjával, ami úgy zajlott, hogy mindenkinek egyetlen trükk sorozatot kellett kiviteleznie és erre összesen két próbálkozása volt. Az egyik legnehezebb trükkömmel kezdtem, amit menet közben kicsit lerövidítettem, hogy biztosan sikerüljön és sikerült is, elsőre beadtam, hibátlanul. Ezzel a 2. helyet szereztem meg. Most következhettek a párbajok. A selejtezőben elért sorrend alapján párosították az embereket, az elsőt az utolsóval, a másodikat az utolsó előttivel és így tovább. Rögtön a második párbaj az enyém volt, amit elég magabiztosan nyertem meg egy cseh srác ellen, sajnos a többi magyar indulót kiejtették az első körben és egyedüliként folytathattam tovább a versenyt. 5-en jutottunk tovább, mivel páratlan számban voltunk így második párbajként a két helyi szupersztárral kellett megküzdenem a végső, első helyért történő viadalhoz. Itt nyilvánvaló volt, hogy a két horvát közül fog továbbjutni valaki, akik egyébként a verseny szervezői is voltak egyben és igen, így is lett.

Ezután ismét én következtem, egy szusszanásnyi pihenőm sem volt, ekkor már csak a 3. helyért folyt a küzdelem, szintén két horvát sráccal. Itt is elég egyértelmű volt, hogy a “helyi legenda”-ként emlegetett srác ellen nem sok esélyem van, akinek a nevét folyamatosan skandálta a közönség, akik egyébként rengetegen voltak. Külön örömmel töltött el, hogy az épp ott nyaraló magyar családok milyen lelkesedéssel szurkoltak nekem. Ebben a párbajban sikerült legalább az egyiküket megvernem, így végül összességében a 4. helyet szereztem meg, aminek nagyon örültem. Utólag többen jöttek oda hozzám, hogy szerintük nekem kellett volna a 3. helyen végeznem, de nem szomorkodok. ?

A versenyt egyébként egy cseh srác nyerte meg, akit régebbi rendezvényekről jól ismerek és korábban itt vásárhelyen is megfordult egy általam rendezett versenyen, amit szintén megnyert, közvetlenül előttem. ? Nagyjából éjfél körül ért véget az egész esemény aznapi szakasza, egyetlen negatívumként azt tudnám felhozni, hogy az áramellátással voltak gondok és többször elment a kihangosítás és a lámpafények, de amíg helyrehozták a dolgokat, addig a hiperaktív német biciklis szolgáltatta a show-t és az alapokat tanítgatta a közönségnek. Később a városban sétálgatva rengetegen felismertek és üdvözöltek, gratuláltak, volt aki autogramot kért, szuper élmény volt.

Következő reggel szintén egy kis fürdőzéssel indult  a kristálytiszta vizű tengerben.

Majd délután a profik mérkőzhettek meg egymással, itt is volt egy magyar induló, de sajnos nem sikerült továbbjutnia. A kvalifikációs futamok után egy rögtönzött bemutatóra kértek fel a szervezők minket, Alexet és engem, hogy a parkour-os és break táncos srácokkal közösen lépjünk fel egy nagy show keretein belül. Nagy megtiszteltetés volt ez számunkra. A profiknál szintén egy cseh srác nyert, gyönyörű biciklizéssel. Furcsa volt látni, hogy milyen idegesek voltak ennél a párbajos rendszernél, ezek az amúgy hihetetlen nyugodtsággal bicikliző versenyzők.

Ezután következett az after party, táncoltunk, beszélgettünk, együtt élveztük ezt a csodálatos helyet, közösen azokkal a bmx-esekkel, akiket sokszor csak videókban láttunk. Még furcsább volt látni, hogy mivé válnak egy kis alkoholtól a profik, dehát ők is csak emberek. ?

Időközben megismerkedtem egy gyönyörű horvát lánnyal is, akinek a személyisége rögtön megfogott, mosolygós, tele élettel, tervekkel, ezer oldalú, imádom! ?

Következő nap, már vele együtt, Dubrovnikba látogattunk egy kis városnézésre és fotózásra. Mivel az út nagyon hosszú volt, így alig jutott idő szétnézni, inkább úsztunk egyet a tengerben és ugráltunk a vár melletti sziklákról. A fotózás eredménye pedig itt van:

Az utolsó napon Bosznia-Hercegovinába utaztunk, ahol Mostar városában a világörökség részeként emlegetett Öreg hidat néztük meg. Csodálatos látvány volt. Aki teheti, látogasson el oda egyszer.

Ha pedig szép lányokat keres valaki, akkor szintén nem talál ennél jobb helyet. ?

Hétfőn indultunk haza, vasárnap este túl fáradtak voltunk és sötétben sem akart vezetni Dávid, szóval maradtunk éjszakára Baska Vodában, viszont a szállást már el kellett hagyni, így az autóban vagy a tengerparton aludtunk. Egy újabb végeláthatatlan autókázás után már otthon is voltunk. Sosem felejtjük el ezt a hatalmas élményt, jövőre ugyanitt találkozunk! Köszönet Dávidnak, hogy elvitt minket ide (egyedül levezette ezt a hosszú utat), Adélnak és Alexnek, a szervezőknek és mindenkinek, aki részese volt ennek a kalandnak! Külön köszönöm Zsófinak, hogy általa megoszthatom az élményeim!

Bordács Attila