Nagy utazás

Merthogy mindig kell egy projekt, amit aztán egész évben várunk. Egy cél, amiért megéri hónap végén csak a vajas kenyeret majszolni vagy csupán a kirakatot nézni – vásárlás nélkül. Hogy miután teljesült az álom, legyen miből töltekezni egész évben. Nekem ilyen az utazás.

Amit természetesen már az előző befejeződése után rögtön elkezd tervezni az ember. Főként a frissen átélt tapasztalatok által inspirálva, rögtön megvan fejben legalább az ország és az oda eljuttató jármű gondolata is. És ha jó a gondolat, akkor természetesen a vonzás törvényét nem kihagyva, sorra jönnek a jobbnál-jobb ötletek, amelyek megerősítik a kiindulópontot (vagy csak azokat vesszük észre). Persze rögtön a tervet meg kell osztani családtagokkal, barátokkal, hogy aztán mindig kérdezgessék, hogy áll a szervezés, így is életben tartva a még csekély konkrétumot (illetve ajándékötleteket sugallva).

Általában egy-egy ilyen elképzelés (és ez igaz építkezésre, bútorvásárlásra, átalakításra, életmódváltásra és ruhatárcserére stb.) sarkalatos pontja a miből és hogyan kérdése. Ha erre van némi elképzelésünk és utána erős akaratunk a lemondásokra, átütemezésekre, más egyéb hátrébb csúsztatására, akkor nem reménytelen az ügy. Mivel inkább többen vagyunk beosztottak, mintsem vezetők, ezért a következő lényeg lehet a mikor kérdése, amit ha kevésbé vagyunk szerencsés helyzetben, akkor már nem árt hónapokkal korábban lefixálni (tehát a last minute kevéssé nyerő). És még akkor sem biztos, hogy nem kell majd közelharcot vívni a többi kollégával, és a váratlanul adódó helyzetekkel. Ebben nagy fegyvertény lehet a befizetett csekkszelvény és a lefoglalt szállás, utazás visszaigazolás azonnali bemutatása. Mondjuk, ha már idáig eljutottunk, akkor az anyagiak tekintetében a fennmaradó esetleges részlet és a költőpénz – amúgy nem elhanyagolható – gondja miatt kell csak izgulnunk.

Nagyon hasznos technika a precízen, határidőre elintézett munkáink jelzése, neadjisten az önként vállalt pluszmunkák és nemszeretem feladatok „persze, hogyne” típusú elvállalása utazás előtt, jó pontokat gyűjtve. Sőt, ebben a témakörben nem árt azt sem tudatosítani, hogy olyan helyre megyünk természetesen, ahol nincs lehetőségünk e-mailt olvasni és a mobiltelefon is bizonytalanul működik a térerő miatt – tehát ne keressenek (oldják meg – mert itt ugrik be a főnökök által olykor elejtett „nincs pótolhatatlan ember” típusú megjegyzés).

Ha ez a folyamat is akadálymentessé téve, akkor marad még a mit vigyek magammal kérdéskör (a „kivel?” remélhetőleg ekkor már tuti és nem kell újratervezni). Ilyenkor nézzük meg a tavalyi fotókat és fogadjuk meg, hogy a fényképezésnél figyelünk arra, ne mindig ugyanazokban a ruhadarabokban legyünk (nem mintha ezt bárki számon tartaná rajtunk kívül, az ellenkező nem meg úgysem erre ügyel).

És ha mindez összeáll, akkor nincs más dolgunk, mint a centit vágni. Ha meg elfogyott, akkor maradéktalanul élvezni azt, amit egész évben megterveztünk… hogy aztán újult erővel vágjunk bele a következő nagy projektünkbe.