Drakula nem vérszegény

Talán nem tévedés azt írni, hogy nem várt siker koronázta a péntek esti Drakula-előadást, a kissé foghíjas nézőtér ugyanis arra engedett következtetni, hogy a táncszínjáték műfaja nem nyerte el a szabadtéri szerelmeseinek tetszését. Félreértés ne essék, így is akadtak érdeklődők szép számmal, viszont aligha sikerül megtölteni a lelátókat két estére 4000 emberrel. Pedig bánhatják, akik kihagyták, vagy máig hezitáltak “elmerészkedjenek-e” a néptáncos gróf meséjére.

Drakula legendája közismert, az előadás sem szeretne tovább csavarni a történeten. Röviden és tömören a lényeg: az erdélyi falu, ahonnan Vlad Țepeș áldozatait szedi, fellázad a a gróf ellen, miután kiszívja az életet egy frissen férjhez adott lányból. Ennyi, nem több, viszont ezt is olyan csodálatos néptáncos elemekkel fűszerezte meg Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas rendező-koreográfus, hogy a nyúlfarknyi cselekmény nem hagy űrt a nézőkben.

A táncjáték végig elképesztő tempót diktál a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, valamint a Szeged Táncegyüttes tagjainak. Olyannyira, hogy a nézőknek még megtapsolni sincs idejük a feledhetetlen produkciókat, páros és szóló táncokat. Zsuráfszky különféle néphagyományokat olvasztott egybe: magyar és román, sőt cigány táncok is megelevenednek a színpadon. Temetés és lánykérés, esküvő és népi örömtánc vegyül a Dóm téren, de még arra is figyelt, hogy ezek a népek nyelvei – ha csak egy-egy mondat vagy dal erejéig is – megszólaljanak. A Kossuth-díjas koreográfus nemcsak rendezője, főszereplője is az előadásnak, igaz, már csak az erejétől megfosztott vámpír szerepét öltötte magára. Fiatalabb énje a Czifra együttes táncosa, Sánta Gergő, akinek könnyed léptű verbunkjától – de tényleg, egészen addig nesztelen, míg fel nem húzza csilingelő cipőjét – elcsábulnak a nők. Merthogy Drakulaként ötöt is “elfogyaszt” áldozataiból, mígnem az erdélyi falu lakói fellázadnak ellene. Na, de mire mennyi esélyük lehet egy halhatatlannal szemben?

A táncjátékban közreműködik Keresztes Ildikó és Novák Péter is. Ők azok a vándorok, akik Drakula történetével ijesztgetik a népeket, hogy aztán a fokhagymától kezdve a lópatkóig mindenfélét eladhassanak nekik, amivel távol lehet tartani a sápadt arcú vérszívót. Karakteres hangjával Keresztes amolyan átkötő “elem” a történetben. Vele indul és vele is végződik a produkció, közben pedig magyar és román népdalokat énekel szerelemről és halálról. Novák Péter, a játékmester, vagy hangulatfelelős, aki rövid táncot is lejt Drakulával a kastélyában. Mindketten üdítő szereplői a darabnak, nagy tapsot is kaptak érte.

A díszletet Tóth Kázmér álmodta meg, s bár kevés részletből építkezik, tökéletesen megállja helyét a színpadon. A kastély lényegében állandó pont, vagy háttérként vagy konkrét helyszínként funkcionál, de lévén, hogy táncjátékról van szó, miden egyéb kellék csak az együttesektől venné el a helyet, indokolatlanul. A második felvonás koporsós jelenete nagyon ötletes, a vámpír pont úgy emelkedik ki nyughelyéről, mint a filmekben. Tóth ügyesen oldotta meg a két Drakula helyváltoztatását is, láthatatlan rések és útvesztők szelik át a színpadot. Külön kiemelendő a vetítés, melynek segítségével megjelent többek között Vlad Țepeș portréja és Lugosi Béla is. A jelmezek Vincze Zsuzsa munkáját dicsérik, Drakula esetében például nem maradhatott el a merevített galléros kabát. Mit érne a néptánc zene nélkül? A talpalávalót Rossa László és Szabó Dániel szolgáltatta, akik nem voltak restek a változatos népi elemekkel fűszerezett táncjátékba még vérfagyasztó zenét csempészni.

Forrás és fotó: szegedma.hu