Arattak a csúcsiak

Szombaton reggel lovasok, és lovas kocsin utazók vágtak neki a hosszú útnak, hogy végül a célállomáson learathassák a búzát. A menet keresztülhaladt a városon, több forgalmas helyszínt is érintve, ahol az emberek érdeklődve figyelték őket. A nézelődők és a menetben résztvevők természetesen köszöntötték is egymást egy mosollyal és integetéssel.
Végül a Szentesi úton fékezték meg lovaikat a lovasok és húzták meg a gyeplőt a lovaskocsisok, hiszen ott várta őket a learatandó búzatábla. Több gyermek is kíváncsi volt, hogy hogyan zajlik az aratás, milyen eszközök szükségesek és milyen módon végzik ezt a munkát.
A munka Németh László esperes áldását követően kezdődött el, de előtte még meg kellett alkudnia a tábla gazdájának és a nyolc aratópárnak. Végül 20%-nál állt meg az alku, tehát a learatott termés 20%-a járt a munkát végzőknek.
„A legfőbb cél hogy a hagyományt minél tovább megőrizzük, és ezért van, hogy úgy mint régen, most is kaszával aratunk.” – mondta el Kis Imréné, a Csúcsi Olvasókör elnöke.
Ezt követően ténylegesen elkezdődhetett az aratás. Amíg a férfiak kaszálták a búzát, a nők marokszedővel követték őket, hogy az összehúzást követően kévébe tudják azt kötni. Bár a kévekötésbe a férfiak is besegítettek.
Így a munka végeztével már nagyon elfáradtak és meg is éheztek, úgyhogy elindultak vissza a kiindulópontra, a Csúcsi Olvasókörbe, ahol várt őket a finom pörkölt.
Rostás Viktória