Űrbéli bolyongás a Szegedi Szabadtérin

Szabó Máté rendezésében a hollandi (Kálmándy Mihály) ezúttal nem tengeren, nem Norvégia partjainál bolyong, hanem az űrben, ott szeli át már-már fenyegető, fekete alakja a teret.
“A végtelent ábrázoló közeg nem feltétlen kell, hogy a tenger legyen – meséli Szabó Máté, miért esett a galaktikus körülményekre a választásuk. – A mi előadásunkban ezt felváltja egy még végtelenebb közeg, az űr. Az egyedüllétet és a magányba vetettséget szeretnénk minél radikálisabb eszközökkel ábrázolni.”
Valóban, a kietlen űrbéli tájban még sosem érződött ennyire a hétévente partra (földre) szálló, megváltást kereső hős magánya.
Az első felvonás csillagközi jeleneteit a Földön játszódó szcénák követték. Megismerjük a vágyakozó Sentát (Rálik Szilvia), illetve földi udvarlóját, szerelmét (?), Eriket (László Boldizsár), hogy aztán végül a lány elhagyva a földi létet, sajátmagát feláldozva mentse meg űrbéli lovagját.
Wagner csodás zenéje mellett a látványt űrhajók, szkafanderek, kaszáló hölgykórus szolgáltatta, valamint a Fogadalmi Templom előtti Föld vagy Hold (aszerint, hogy galaktikus vagy földi jelenetről van-e szó).
A sztárvendég pedig Paul Potts volt a kormányos szerepében, aki teljesen együttélt a szereplőgárdával, így kellemesen belesimult az előadásba.
ÉR.
Fotók: Szegedi Szabadtéri facebook oldala