Mise azokért, kik vigaszt és gyógyulást adnak

Akik testi és lelki egészségünkért dolgoznak nap mint nap, és akik közülük már nincsenek köztünk – értük szólt a mise. Salamon László atya úgy fogalmazott: sok orvos, gyógyszerész, egészségügyben dolgozó tevékenykedik itt, illetve származik Mindszentről. Reméli, hagyomány kerekedik ebből a kezdeményezésből. „Nagyon nagy szükségünk van mindnyájunknak az Isten áldására ahhoz, hogy azt a hivatást, amit a szívünkben fölismertünk valamikor, azt be tudjuk tölteni.”

Ő maga még szegedi káplánsága alatt határozta el a csoportjába járó orvosok történeteit hallgatva, életüket megismerve – és látva, hogy sokszor nem csupán a betegség jelent komplikációt, hanem sokszor a beteg, a környezet hozzáállása is, mert elfelejtődik, hogy az orvos önmagában nem csodatévő, hanem együtt kell működnünk vele –, hogy egyszer szeretne egy szentmisét nekik, értük celebrálni. Elmondani nekik, hogy „nem vagytok magatokra hagyva, nem vagytok feleslegesek sem, Krisztus hívott meg Titeket, az ő áttetsző képmása vagytok”.

Isten áldását kérte rájuk: orvosokra, ápolókra, gyógyszerészekre, mentősökre, mindenkire, aki az egészségügyben dolgozik. Elmondta, hogy Isten mindkét oldalt nagyon szereti: azt is, akinek fáj, és azt is, akit azért küld, hogy irgalmas szamaritánusa legyen annak a bajbajutott embernek.

Salamon atya arról is beszélt a híveknek, hogy leginkább a szellemi foglalkozásúakat fenyegeti a kiégés veszélye. Hogyan lehet jó szándékkal, irgalmas szívvel válaszolni a néha már sokadjára elhangzó, banális, vagy akár sértő kérdésekre? A szentmise ezt szándékozott megmutatni: hogy a keresztény úton járva, az Istennel együttöltött időn, imán keresztül tudunk erőt meríteni, ha akarunk. Erőt ahhoz, hogy figyelem legyen bennünk azok iránt, akik testükben, lelkükben megsebzett emberek és segítséget kérnek tőlünk.

Ezért imádkoztak hát ezen a misén, hogy kerülje el őket a kiégés veszélye, és az, hogy ne akarjanak többé „irgalmas szamaritánusok” lenni. Mert Jézus van a gyógyítóban, de Jézus van a szenvedőben, a betegben is. Ez a keresztény válasz. A mise szívből jövő hálát, bátorítást tolmácsolt az egészségügyben dolgozók felé, hogy mindig ott lehessenek a szenvedő emberek mellett: vigaszt, reményt, gyógyulást adva.

Forrás és fotók:

Juhász Éva