Áldomást ittak a termésre – Galéria!

Az aratók lovon és fogatokon indultak reggel Székkutasról, az általános iskolától a Sóshalmi Olvasókörhöz, hogy tisztelegve a hagyományoknak, learassák a kijelölt gabonatáblát.
Már a megérkezéskor süteményekkel, kaláccsal és hűsítő italokkal kínálták a látogatókat.
A kis ejtőzés, beszélgetés után kaszákkal, énekszóval átvonult a tömeg a már előre kiválasztott búzatáblához, ahol a régi hagyományokhoz híven egy aratási bemutatót tartottak.
Így vonultak az aratás helyszínére:
Régi szokás szerint, Molnár Ernő, a Sóshalmi Olvasókör elnöke alkut kötött a napszámosokkal, hogy milyen fizetségért végzik el a munkát. Az alkut egy pálinkával szokás kezdeni, majd jöhetnek a feltételek. Ilyenkor a munkások szalonnát, kolbászt, ruhát illetve a termény bizonyos százalékát szokták kérni. Ha a felek megegyeztek, az alkut egy pálinkával szentesítik.
Az alku után jöhetett a munka:
„Az aratóünnepség hagyománytiszteletről szól első sorban, valamint arról, hogy egy kellemes együtt töltött napot töltsünk el együtt. 200-250 főre számítottunk a szombati nap folyamán. Van hat aratópárunk, köztük a torontálvásárhelyi testvérszervezetünk képviselői is megjelentek.” – tudtuk meg Molnár Ernőtől.
Az aratás után a kenyérszentelés következett, amit a Varga Árpád plébános végzett.
Ebéd után zenés mulattságot, aratóbált tartottak.
„Ebben az olvasókörben még nagyszüleim is tagok voltak, és az ő példájukra jöttek ide szüleim is, és velük együtt én is. Szerintem fontos az, hogy a hagyományokat őrizzük, mert ebből tudjuk a jövőnket építeni. Az évek során nem sokat változott ez az ünnepség, hiszen már akkor is próbáltuk bemutatni azt, amit a 19. században csináltak őseink.” – mondta el Imre Péter, látogató.
Sz.Viktor