Csönd elől és csönd felé

Gyászruhát ölt a/szavadba csendülő csönd./Benne: kincseid.

Fodor Ákos haiku mestert idézte meg ezzel a versével Arany-Tóth Katalin. A szavai viszont egy másik szerző (Cseh Tamás) gondolata villan elébem:

Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked. /Vártál ha magadról szép éneket,/dicsérő éneked én nem leszek,/mi más is lehetnék: csak csönd neked.

Majd egy újabb villanás Arany-Tóth Katalin tollából:

karcos emlékem /zizzen a fákon/minden tükörben/sorsodat látom

így vagyok csonka/gondolat benned/minden soromba/beletemetlek

Felelgetnek-felelgetnek egymással a költemények. (bennem. talán önkényesen.)

Arany-Tóth Katalin számára fontos a csönd. A következőképpen vallott róla: „A csönd mindenki életében jelen van, mindig elkísér. Van, amikor menekülök előle a zűrzavarba, mert feszít és fojt. Máskor pont hogy keresem a csöndet, mert segít, a társam, velem van. Ez a csönd akkor teljes, ha minden szintjét megpróbáljuk megélni.”

Épp ezért immáron 4. kötetében számos olyan vers található, ami így vagy úgy kapcsolódik a csöndhöz. A versek hat év termését gyűjtik egybe, kronologikus sorrendben szerveződnek összesen 6 ciklusba.

Az ihlető pedig maga az élet, benne van a világ, ahogyan azt Arany-Tóth Katalin látja.

Az előző kötetéhez képest új témákat, verselési stílusokat is kipróbált, ezzel feszegetve saját korlátait, tovább színesítve egyéni hangját.

A könyvbemutatón a költőnővel fényesi Tóth János beszélgetetett. Közreműködött: Fabulya Andrea, Antal Anikó, Bajnócziné Rácz Éva, Garamvölgyi Anett, Páli Tibor és Tóth Tibor.

ÉR.