Nincs időnk tettekkel szeretni

Mészáros Tamás történész szerint egy olyan világot építettünk fel, aminek az alapja a pénz, és ha a pénzt kihúzod alóla, akkor a kártyavár összedől. Úgy véli, az emberek nem tudják megkülönböztetni a jót a rossztól.

Ha alaposabban megvizsgáljuk az esküvő szót, akkor megtaláljuk benne az eskü szót. Vannak, akik szerint a házasság csupán „egy darab papír”, pedig annál sokkal több: két ember szövetsége, amit Isten előtt kötnek, hogy jóban és rosszban kitartanak egymás mellett. Sajnos a mai párok sokszor megszegik esküjüket, nem gondolva bele, hogy ennek milyen következményei lesznek. Ennek ellenére is érdemes házasodni. Hiszem, hogy mindenkinek van valahol egy párja, akire, ha rátalál – férfi és nő egyaránt – átélheti vele az élet egy különleges csodáját.

Ők ketten pedig további csodákat teremthetnek: gyermekeket. Egy átlagos családban egy-két kis csoda van, míg régebben 7–9 gyerek volt a megszokott. A párok nem anyagi megfontolásból vállaltak gyereket, egyszerűen tudták, hogy ez a természet rendje: az apáknak el kell tartani biztonságban a családot, míg az anyáknak szülniük és nevelniük kell.

,,A gyerekvállalás manapság egyre nagyobb teher. Az alapvető probléma, hogy egy olyan világot építettünk fel, aminek az alapja a pénz, és ha a pénzt kihúzod alóla, akkor a kártyavár összedől. Ha az egyik szülő elveszíti az állását, akkor nem biztos, hogy három gyereket fel tud nevelni. Ezek a félelmek minden családban megjelennek, hiszen azt a világot éljük, ahol bármikor bárkiből lehet munkanélküli” – véli Mészáros Tamás történész.

Úgy gondolom, azonban egy gyermeknek nem csupán az anyagiak számítanak, hanem a szeretet, a nevetés, a közös programok.

A gyerek, legyen fiú vagy lány, az anyjától a legfontosabb dolgot fogja megtanulni az életben: a szeretetet. Manapság nincs időnk tettekkel szeretni, ezért szavakkal tesszük, így vált a szeretlek szó szlogenné, és vesztette el tartalmát” – mondja a történész.

A szocializmusban, az államosítások idején a nők ugyanúgy kenyérkeresőkké váltak, mint a férfiak. Akkoriban a nők nem karriert akartak, csupán eltartani a családjukat. A rendszerváltást követően, amikor a nők az anyaság és a feleség szerep helyett inkább elkezdték az önmegvalósítás útját járni. A női minőség nem jelenik meg, hiszen a nők elfelejtettek a szó klasszikus értelmében nők lenni,  kénytelenek férfi munkát végezni, hiszen pénzt kell keresni. Sok esetben felcserélődtek a szerepek: a nők elférfiasodnak, a férfiak elnőiesednek.

Mészáros Tamás szerint a nő nem tud nő lenni férfi nélkül, a férfi nem tud férfi lenni nő nélkül. Egy férfinak szüksége van rá, hogy a nő férfiként tekintsen rá, és annak tartsa, egy nőnek pedig szüksége van rá, hogy a férfi nőként kezelje. Ha az okokat keressük, akkor ez az ateizmusban és a materializmusban, Isten személyének tagadására vezethető vissza. Pál apostol a Korintusiakhoz írt levelében írja az akkori materialistáknak, miért gondolják, hogy nincs Isten, nincsen feltámadás, miért mondogatják: együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk! A mai ateisták azt hangoztatják, hogy „egyszer élünk, mindent ki kell próbálni” vagy „inkább megteszem, mint aztán megbánjam.”

Az emberek nem tudják megkülönböztetni a jót a rossztól, nincs igazságérzetük. Mindenki a saját botlásait találja elfogadhatónak. Férfiak és nők egyaránt saját érdekeiket tartják szem előtt, így nem a gyermekvállalás kerül életcéljuk listájának elejére.

1981 óta magasabb a halálozási arány a születésnél. Mészáros Tamás véleménye szerint ez a sors vár Európára. Egyetlen módon lehetne visszahozni divatba a régi családi modellt: ha az emberek ismét hinni kezdenek Istenben. Ezáltal egy jobb értékrend állna össze a fejükben, mint a mostani. Ha megtanulnánk újra szeretni, tisztelni egymást, egy szebb és boldogabb világot teremthetnénk, ahol minden ember jobban érzi magát.

(Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Vásárhelyi Család című kiadványunkban jelent meg. Szerző: Vojnics Fanni)