quotescamera408D8217-1508-42F1-8C7C-9B81D4D48B57BF2C6754-57F9-416E-81DD-671EE8AD8D71DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D2DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D292333EC4-7DF2-4B9F-A7BF-114B75EE0347chevron_thin_rightchevron-downchevron-firstchevron-lastchevron-leftchevron-nextchevron-prevchevron-right582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FD582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FDchevron-upA659D4DE-32ED-45A3-A6C5-A48FFE2B488D75140C12-4E5F-4759-9FD3-4300BCD98B0CB69DB86E-0DDE-4383-BD92-653067C2563303A7445C-E555-4556-9278-5815BF71C9AF16DD793C-5D61-45BF-AFAF-6DE315DB19D01A6A983E-3DA3-4A07-ACA8-60B780BA8F5Bsearch-bigD9E58768-0281-47D1-8191-45C7CE673AF893DB4080-7C8D-467D-8E27-6ECB71C8D144C6DE3A5E-B153-4D9B-9D7B-F226C80BCB9A1D118CCB-65D4-4236-8317-A87D534DDCA8001646AA-7655-4585-ADCC-738ED6F09280
2025. 02. 23. vasárnap
  -  Alfréd
Vásárhely24.com archívum

Gyalog Párizsba, az erdélyi magyarokért

2016. június 08.






Okos Márton erdélyi magyar újságíró, a Negyedszázada gyalog vittük Erdélyt Európába című kiadvány szerzője vendégeskedett a minap a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeumban. Okos 1988 elején menekült Magyarországra, a Securitate állandó megfigyelése és vegzatúrája elől. Később az erdélyi falurombolások elleni tiltakozó megmozdulások egyik emblematikus alakjává vált.  Másodmagával, gyalogosan Párizst is megjárta, így hívva fel Európa figyelmét, a Ceaușescu diktatúra bűntetteire, és a Romániába szakadt magyarok nehéz helyzetére.

– Magyarországra Erdélyért tenni jöttem – mondta  Okos Márton a vásárhelyi közgyűjteményben megtartott előadásán. Elmondása szerint a franiaországi útja előtt csak nehezen kapott útlevélet magyar hatóságoktól; disszidálni készülő furfangos székelynek gondolták, ám amikor egyre többen, közöttük Csoóri Sándor is támogatta tervét, hozzájuthatott az utazási papírhoz.

Svájc kivételével – ahol napi száz svájci frank felmutatását kérték tőle – minden beutazási iratot megszereztek, így 1989. június 4-én minden készen állt, hogy Rákóczi jelszava – Cum Deo pro Patria et libertate, azaz Istennel a hazáért és a szabadságért – és a magyar zászló alatt hátzsákjával a két barát elindult Párizs felé. Útjuk során napi 30-60 kilométert gyalogoltak, szavai szerint – hasonlóan a nagy zarándokutakhoz – az út során a lelkük is megtisztult.

Párizsban a Katolikus Misszióban Szent István ünnepén fogadták a két gyalogost. Később még Genfbe is sikerült eljutniuk, mivel egy strasbourgi fogadáson a svájci követ megismerve történetüket nem tudta megtagadni tőlük a beutazás lehetőségét.

Bár az út tíz hétig tartott, az egy teljes évtizedbe telt, mire Okos Márton kiadót talált a történetüket rögzítő könyvéhez.

– Ezt nem adhatjuk ki, mert beperelnek és másnap bezárhatunk – utasították vissza szerzőt, miután a művét túl őszintének ítélték. A könyv végül három kiadást ért meg, és nemrég, a nagy utazás 25. évfordulóján még egyet. Az új, kiegészített kötetet az Emlékpontba érkezett vendégek meg is vásárolhattak, a szerző aláírásával.