Hagyomány és reformok egy vásárhelyi cigány családnál

Matyi Sándor 44 éves, a vásárhelyi cigány közösség egyik megbecsült tagja, a Cigány Kisebbségi Önkormányzat alelnöke ötödmagával él egy csendes kis tabáni utcában.Náluk jártunk.

Sándor feleségét, a 38 éves Bánfi Veronikát 1993 óta mondhatja kedvesének. Előtte is jól ismerték egymást, hiszen egy utcában laktak, gyermekkori pajtások voltak, kapcsolatuk szerelem volt első látásra, árulták el. Átlagos, dolgos cigány szülők gyermekeiként, viszonylagos jólétben nőttek fel, tanulásuk biztosított volt. Élettársi kapcsolatuk első gyümölcse, az ifjú Sándor 1998. őszén született.

_{Forrás: Vásárhelyi Család}

A hagyományos nagy lakodalomról lemondtak, inkább egy portát vásároltak, majd építkezésbe fogtak. 2006-ban megismerkedtek az evangéliumi értékekkel, ráébredtek a házasság papíron és Isten színe előtti szentségére. Egyházi kis esküvőjükre így 2010-ben, a polgárira 2012-ben kerítettek sort. Közben 2010-ben megszületett második kisfiuk Márk, majd házassági ajándékként a legifjabb, Máté. Több gyermeket már nem terveznek, pedig nagyon szerettek volna egy kislányt is. Matyiéknak jelenleg egy kicsi, de jól prosperáló építőipari vállalkozásuk van, melyből tisztes megélhetést tudnak biztosítani a családnak.

Matyiék, mint sok más cigány család, Istenhívő, vallásos emberek. Sándor elmondta, a legtöbben azonban nem tudják mi a Biblia üzenete, melyek a helyes viselkedési formák és mi az igazi értékrend. Ők ezt a Hit Gyülekezetének vásárhelyi közösségében ismerték meg és tartják ma már sajátjuknak. Ennek hatása
sorsformáló volt családjukra.

Életüket radikálisan megváltoztatta a vallásos élet, ezt pedig a család, rokonság egy része nem nézi jó szemmel, nem ért vele egyet. A régi kapcsolataik egy része kihűlt, de számtalan új kapcsolatot szereztek a gyülekezet által.

Az ifjabbik Sajó – barátai, ismerősei így nevezik Matyi Sándort – kivételes zenész. A 17 éves fiatalember a makói gimnázium rendészeti szakán tanul, és mint elárulta, ezzel is szeretne foglalkozni a jövőben is, leginkább a rendőri, mentős, vagy tűzoltó szakma áll hozzá közel. A muzsikával a gyülekezetben ismerkedett meg, az egyik összejövetel után azzal tért haza, ő márpedig dobolni fog. Annyira komolyan vette a dolgot, hogy a helyi zeneiskolában alig másfél év után felvétel nélkül a városi szimfonikus zenekarba hívták meg dobosnak. Ezt nagy örömmel vállalta el és itt is vizsgázott.

A vásárhelyi zenei karriert a középfokú tanulmányok miatt kellett feladnia, ám a zene szeretete hobbiként megmaradt. A mai napig a gyülekezetük zenekarának dobosa. A fiatalember emellett 10 évig a HFC igazolt futballistája is volt. A zene és a sport szeretete egyébként öccseire is átragadt, lelkesen püfölik a párnákat, de a fociban is megmutatkozik tehetségük.

A családfő elárulta, a zeneiskolába mindenképpen beíratják őket, de erőltetni semmit sem fognak. Lazaságot nem fognak megengedni gyermekiknek, mesélték Matyiék. Tanulniuk kell, de nem lesz baj, ha csak szakmunkások lesznek, de ha valamiben tehetséget mutatnak, akkor mindent megtesznek azért, hogy a felsőfok felé vegyék az irányt. Hangsúlyozták, a cigányok körében még jobban jelen van a bizonytalanság, így még nagyobb az igény a kiszámítható jövő iránt.

_{Forrás: Vásárhelyi Család}

Idősebb Matyi Sándor a politikába is belekóstolt, ma már a helyi roma önkormányzat alelnöke. Munkájukat most az EMMI is elismerte, a megye legjobban működő cigányközösségeként a legtöbb támogatást ítélték meg számukra.

A család most új terveket is dédelget, egy kis családi farm beindításán gondolkoznak. Erről – bár a végső szót a család férfi tagja mondja ki – nagy egyetértésben döntöttek feleségével Veronikával.

A cigány hagyományokból, ami jó, azt megtartották, ami rossz és nincs összhangban a Bibliával, azt elhagyták. Húsvétkor például a „kötelező” locsolkodást egy rövid szülői látogatás és közös családi vadasparki kirándulás váltotta fel. Mert ez az ünnep számunkra az Életről és a Szabadságról szól.

(Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Vásárhelyi Család című kiadványunkban jelent meg.)