Megérkezett a Vásárhelyi-pusztába az ország első jeladós szalakótája

Megérkezett a Kőrös-Maros Nemzeti Park területén található Vásárhelyi-pusztába Pétör, az ország első jeladós szalakótája.

A madár telet a Kalahári-sivatagtól északra Namíbia és Botswana környékén töltötte. Kora tavasszal indult útnak Dél-Afrikából. Az utóbbi hónapokban egy közel hétezer kilométeres utat tett meg, hogy a nyarat itt, a magyar Alföldön tölthesse.

Országról országra, kontinensről, kontinensre

A szalakóták évente mindössze négy hónapot töltenek Európában, idejük nagyobb részét a tavaszi és őszi vonulás, illetve az afrikai telelés teszi ki. A hosszú, évente oda-vissza akár több tízezer kilométeres út során azonban sok nehézséget kell leküzdeniük; az illegális vadászat, a pihenő- és telelőhelyek leromlása, a táplálékhiány, de a klímaváltozás is rengeteg madár pusztulását okozza. A faj védelme érdekében tehát fontos, hogy a szakembereknek pontos ismereteik legyenek a madarak vonulási útvonalairól, illetve telelőterületeiről.

_{Forrás: Rollerproject.eu/Szűcs Péter}

Sajnos a hagyományos madárgyűrűzés révén az elmúlt több mint száz évben is csak alig néhány visszafogási adatot sikerült begyűjteniük az illetékeseknek, így az állatokat fenyegető veszélyforrásokról alig voltak információik.

A hatékonyabb megfigyelés érdekében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársai „A szalakóta védelme a Kárpát-medencében” című projekt keretében, 2015 nyarán egy-egy, úgynevezett  PTT típusú műholdas jeladóval láttak el négy szalakótát.  A jeladó mindössze 4,5 gramm tömegű, a madár testtömegének kevesebb, mint 5 százaléka. Két madát (Kacor és Levente) esetében a jeladó csak rövid ideig küldött adatokat Csele és a már említett Pétör vonulása azonban ma is nyomon követhető.

_{Forrás: Rollerproject.eu/Tokody Béla}

Mindkét egyed szeptember első hetében hagyta el Magyarországot, egy héttel később pedig már mintegy 4000 kilométert megtéve, a Szaharától délre fekvő szavannákról küldtek életjeleket. A fákkal tarkított pusztaság a nyár végi esőzések után táplálékban- és búvóhelyekben gazdag életteret kínál a szalakóták számára, ezt kihasználva másfél hónapig, a száraz évszak beköszöntéig időztek itt.  A madarak vonulási sebessége az éppen átrepülendő élőhely minőségével változik, ez annyit jelent, hogy a nehezebb terepet, mint például a sivatagokat, esőerdőket gyorsabban, a legtöbb esetben megállás nélkül repülik át. A táplálkozásra alkalmasabb helyeken azonban akár több napos pihenőkkel is megszakítják útjukat Pétör és Csele október végén újra folytatta útját dél felé. Az egyenlítő környéki esőerdőket mindössze néhány nap alatt átszelve, a déli félteke szavannáin már lassabb iramban haladtak. Végleges telelőterületeiket december elejére érték el a Kalahári sivatagtól északra, Namíbia és Botswana területén – olvasható a szalakóta projekt hivatalos oldalán.

A beszámoló szerint a jeladók segítségével tehát fény derült a kárpát-medencei szalakóta állomány vonulási útvonalára és legfontosabb pihenőhelyeire. Az adatok alapján megismert pihenőhelyeken BirdLife szerb, bolgár, ciprusi és izraeli partnerszervezetei feltérképezik az adott területeket és feltárják a szalakótákat fenyegető potenciális veszélyforrásokat.