Elhunyt a a világ legidősebb olimpiai bajnoka

Tarics Sándor műszaki egyetemistaként tagja volt az 1933-as torinoi, az 1935-ös budapesti és az 1937-es párizsi Nemzetközi Egyetemi Játékokon aranyérmet nyert vízilabda csapatnak. A hazai rendezésű egyetemi világjátékokat követően, az 1936-os Berlini Olimpián olimpiai bajnok lett magyar vízilabda csapat játékosaként. – A második világháborút után elhagyta Magyarországot. Második hazája az Egyesült Államok lett. Amerikában mérnöki irodát alapított. A kaliforniai iroda hosszú időn át igen sikeresen működött és komoly szerepe volt azokban a mérnöki fejlesztésekben, amelyek a földrengés-veszélyes helyeken épített házakat műszakilag biztonságossá tették. Tagja volt az ENSZ földrengésügyi bizottságának.
Tarics Sándor megvalósította mindazt, ami az egyetemi sport kimondott lényege, a sport és az intellektuális teljesítmény egy személyben kifejlesztett egységét. A kiváló sportoló, a főiskolai világbajnok, az olimpiai aranyérmes kiemelkedő életpályát valósított meg sport és szellemi, szakmai téren egyaránt. Ráadásul élete úgy hozta, hogy hosszabb idő óta ő volt a legidősebb elő olimpiai bajnok. Tarics Sándort a Magyar Egyetemi – Főiskolai Sportszövetség (MEFS) méltán tekinti példaképének!
Tarics Sándor sikeres kettős életpályája kivívta a nemzetközi sportközösség elismerését, csodálatát is! Ennek közvetlen bizonyítéka az az indokolás, amivel a Nemzetközi Egyetemi Sportszövetség (FISU) az általa adható legmagasabb, az első világháború után a nemzetközi egyetemi sportéletet újraszervező Jean Petitjeanról elnevezett díjjal kitüntette a MEFS-et. Amikor a FISU elnöke, Claude-Louis Gallien a 2015-ös 28. Nyári Universiade gwangju-i (Dél-Korea) gálaünnepségén az egész nemzetközi egyetemi sportközösség nyilvánossága előtt átadta dr. Székely Mózes MEFS főtitkárnak a kitüntető díjat, az indokolás egyik mozzanataként a magyar Tarics Sándor életművére hivatkozott elismeréssel.
Tarics Sándorral 101-ik születésnapján, 2015. szeptember 23-án beszéltem. Jókedvű volt, örült a hívásomnak, hangja határozott volt és tisztán érthető. Akkor azonban, amikor további egészségben töltendő születésnapokat kívántam neki, érezhetően elkomorodott. Megjegyezte, hogy neki már rövid jövője lesz, de a múltjában sok olyan esemény volt, amire visszagondolni örömöt okoz neki.
Tarics Sándor kiváló egyéniségének emlékét a Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség nagyrabecsüléssel és tisztelettel fogja megőrizni!
Prof. Dr. Kiss Ádám
a MEFS elnöke