A szakértő Vásárhelyen: a hal áfáját is csökkenteni kell
Régi kedves ismerőssel találkoztunk a XXIII. Állattenyésztési napokon, hol máshol, mint a halas standnál. Lévai Ferencet egy ország ismeri és kedveli, főleg azok akik, szeretik a halat, halételeket, illetve a hagyományokat. A Rétimajor vezetőjével tavaly külföldi útja miatt nem találkoztunk a rendezvényen, de előző években és most is készségesen állt meg beszélgetni velünk. A téma természetesen a halgazdálkodás, a horgászat és a halgasztronómia jövője volt.
Lévai Ferenc elsőként kijelentette, nagyon bízik benne, hogy a 160 ezer hektárnyi hazánkban fellelhető természetes vízen olyan halgazdálkodás kezdődik, illetve kezdődött a horgásztársadalom közreműködésével, mely megfelel magának a horgászat támasztotta és az ökológiai elvárásoknak is, hiszen mint tudjuk, a halászat mint olyan ettől az évtől megszűnt.
Az állattenyésztésben tapasztalt, egész Európára kiterjedt válsággal kapcsolatban elmondta, a válságon a tavi halgazdaságok már túl vannak. Ez az ágazat semmiféle támogatást nem kap, csupán az általános uniós fejlesztési, innovációs pályázatokat tudják igénybe venni, így a maguk tapasztalatából edződtek. Ezt a azonban békát le kell nyelniük, egészen addig míg az unió halászati operatív programjának 99 százaléka a tengeri halászatot támogatja. A közép-európai országokban, valamint Lengyelországban inkább tavi halgazdálkodás van csak szinte jelen. A rég kialakult helyzet egyetlen előnye, hogy a magyar haltermelők megtanulták, pusztán piaci alapokon, támogatás nélkül megoldani problémájukat, eladni, megtermelni terméküket, a halat.
A szakember ennek ellenére optimista. Pedig amíg a broiler csirke 30-40 nap alatt, addig a hal év alatt válik értékesíthetővé, fogyaszthatóvá, így ezzel csak az foglalkozik, akinek ez az élete, elkötelezett a szakma, az ágazat iránt és kicsit megszállott. A hazai halgazdálkodás szerencséje az, hogy a 90-es évekbeli privatizáció során, amikor a halastavak a kutyának sem kellettek, azt hozzáértők szerezték meg, és folytattak fejlesztést befektetést területeiken. Mára ezek stabil, jól működő, értékteremtő, de továbbra is kockázatot rejtő vállalkozások – emlékeztetett a “halas guru”.
A halgazdálkodási piac még nem telített, ám új szereplők megjelenésére nem nagyon kell számítani, mivel az ágazat kiszámíthatatlansága, nagy szakértelem és tapasztalatigénye elriasztja azokat is, akik nem tudnak mit kezdeni a nagyon sok pénzükkel. Ők, ha azt szeretnék, hogy 10 év múlva kicsit kevesebbjük legyen, bátran vágjanak haltenyésztésbe, javasolta a szakember nevetve, – biztosan sikerülni fog nekik. 24 ezer hektárnyi magyar halastó mellett, a korábbi támogatások ellenére is mintegy alig 3-400 hektár létesült az utóbbi időben.
Lévai Ferenc nagy halfogyasztó ínyenc is, optimizmusa erre is kiterjed. Hangsúlyozta, amíg az összes mezőgazdasági termékből, lisztből, húsból, sajtból kevesebbet eszik a magyar mint húsz éve, addig halból megduplázódott a fogyasztásunk. 20 éve 2,5 kiló halat evett meg egy magyar egy év alatt, ma már 4-5 kilót is. Ez azonban még nagyon messze van a európai 18-20 kilós évenkénti fogyasztástól. Hozzátette, saját vállalkozásukat a lánya viszi majd tovább, aki a főváros első hal-éttermét nyitotta meg pár éve, mely olyan sikeres, hogy tucatnyi konkurencia látta meg a piaci rést és indított hasonló vállalkozását.
Lévai Ferenc elmondta, nagyon nagy jelentősége van az áfának az ágazatban. Ha fennmaradó magas áfával kellene szembenézniük a jövőben, az lelökné a feketegazdaságba az ágazatot. A halgazdálkodás a hal áfájának csökkenése azonnali haszonnal járna, nem is beszélve 300 ezer horgász öröméről, akik egy emberként üdvözölnék, hogy olcsóbban, több halat tehetnének a magyar természetes horgászvizekbe – véli a szakember.
Lassan, de biztosan fejlődik a halgasztronómia is, mondta Lévai Ferenc. Itt további marketing munkára, halfeldolgozókra lenne szükség, és némi szemléletváltásra, mivel főleg vidéken még mindig az élő hal és nem a halkészítmények vannak preferálva.
