A legszebbkorú

Természetesen a legelső kérdés a titokra vonatkozott, de mindenkit ki kell ábrándítanunk, ugyanis Tóth János bácsi mosolyra húzta a száját, gyermeki csillogás jelent meg a szemében, és közölte: nem tudja mi a hosszú élet receptje. Pedig ő a legidősebb algyői lakos a 102 esztendejével, illetve pontosabban: éppen már két napja a 103-dik életévét tapossa. Talán a dolgos lét – János bácsi sok-sok évet húzott le a MÁV-nál; talán a nehézségekkel, a történelem hányattatásaival is dacoló, ezredíziglen tartó vígkedélye; talán a tiszai levegő; talán a körülvevő barátok és család; talán az életszeretet; talán a vaksors … talán, de ez marad talány.

Szép számmal gyűltek össze pénteken az algyői Levendula Hotelben, hogy együtt örüljenek Tóth Jánosnak, az algyőiek legszebbkorújának. Nem hiányoztak a barátok, a családtagok, a tisztelők, a mindig szeretők, az egykori munkahely és a településvezetés képviselői sem.

Záporoztak az érzelmek: sem gyomor nem rándult ennyiszer, sem szem nem homályosodott oly sokszor, sem rekeszizom nem rázkódott még egy egyszerű péntek délután Algyőn, mint ekkor.

Tóth János nemis korával érte ezt el a megjelenteknél, mindinkább az őszinte életörömével. Együttkacagott Molnár Áron polgármesterrel a poénokon, együttnosztalgiázott Mondi Miklóssal a MÁV-os emlékek okán, együttkönnyezett Zetényi Csukás Ferenccel versen és népdalon, együttcsujogatott a Zsibongó táncosokkal, és együttemlékezett Kovács Ferenccel a vitézség víg napjain. János bácsit maga Horthy Miklós ütötte vitézzé, de erről halljuk az autentikus anekdotát az ünnepelttől:

##audio:2712##

Majd csak úgy csibészesen odabiggyesztett még egy szentenciát tudósítónknak: soha ne a gondra adjunk, vidáman vegyük az életet. Tóth Jánost a jóistenke éltesse!

G.