Hogy soha ne ismétlődhessen meg…
A Tábori levelezőlapok Erdővárosból című film, azaz Varga Árpád Zsolt filmrendező alkotása, ugyan a második világháború egyik munkaszolgálatosokat foglalkoztató táboráról szól, de nem egy tipikus holokausztfilm. Mindenféle vallású ember megszólal benne, a hangsúly az ő, vagy hozzátartozóik sorsán van, az ő történetükön keresztül rajzolódik ki a történelem sötét bugyrának egy elfeledett, még az ott lakók által sem ismert szelete. Varga Árpád Zsolt hangsúlyozta, hogy a film legfontosabb mondanivalója az ember, és hogy ez soha többet ne forduljon elő, amiért a film készítői is büszkén kiállnak. Kiemelte például a hódmezővásárhelyi Budai Lászlót is, aki zenéjével emelte a film hangulatát.
A rendező, ötletgazda Előd Lászlón keresztül találkozott az erdőkertesi téglagyár történetével. A gyárból mára semmi nem maradt, csak az emlékek, amelyek a film kockáin most felelevenednek. A számos emberi sors közül kiemelkedik az Előd család története: a filmben megszólal a fent említett László testvére, Erika.
Kettejük édesapját 1944-ben hívták be a munkatáborba. A 86 éves hölgy részt vett a szerdai beszélgetésen, hiszen, ahogy elmondta, az, hogy megoszthatja másokkal, a fiatalabb generációval emlékeit, tapasztalatait segíti a feldolgozást, az ő személyes történetén pedig azok, akik nem élték át, jobban megérthetik a történelmet.
A filmet a szerdai, hódmezővásárhelyi bemutatót követően Los Angelesben mutatják be az április 16-i emléknap apropóján. A 2015-ös alkotás Göcsej Filmszemle különdíjasa.
ÉR.
