Hobo és a Makói Medáliák

Tudod, hogy nincs bocsánat! című Hobo, azaz Földes László József Attila estjével ért véget a makói önkormányzat által hétfőn szervezett költészet napi rendezvénysorozat. – Három részből állítottam össze az előadást, elsőként rímes és ritmikus, majd énekelt, s végül prózai versek következtek, mint az Elégia vagy a Levegőt – avatott be a részletekbe Földes László.

Ezzel a 32 József Attila verset bemutató előadással Hobo már 11 esztendeje járja az országot, túl van már a négyszázadik fellépésen. – József Attila számomra a világ egyik legnagyobb költője, szeretem azokat, akiknél megtalálom az én csavargó mentalitásomnak megfelelő műveket, így nála is – folytatta az énekes-előadó. Hobótól megtudtuk, hogy egyáltalán nincs különbség, hogy énekkel – lásd Hobo Blues Band – vagy versekkel áll ki a közönség elé, hiszen mind a kettőnél teljesen ott kell lennie az embernek.

Az egyetemen irodalmat tanult Földes László, így mikor a hatvanas években dalszövegeket írt – egyelőre más zenekaroknak, mert sajátja még nem volt – számos költő gondolatát fel tudta használni ezek során. – Mivel a dolgokat nem nagyon vizsgálom, inkább csinálom, ezért nem tudom megmondani, hogy az évtizedek során milyen hatással is voltak rám József Attila, Pilinszky vagy Villon szavai – tette hozzá a 71 esztendős Földes László.

A makói önkormányzat még 2005-ben alapította az úgynevezett Makói Medáliákat. Ezzel a díjjal egy fiatal, első kötetét megjelentető magyar költőt jutalmaznak. A hagyományok szerint az elismerést a költészet napján adják át. Az idén Fekete Anna: Oda-vissza című kötetével érdemelte ki ezt a díjat. Mivel a fiatal költőnő Brazíliában tölti az orvosi szakmai gyakorlatát, így hétfőn nem tudott részt venni az eseményen. A Makói Medáliák kuratóriumának képviseletében Janáky Marianna költő, író és pedagógus méltatta a díjazottat. Fekete Anna egy köszönőlevelet küldött Dél-Amerikából, melyet felolvastak a Hagymaház közönsége előtt.

##audio:2688##

Munkatársunktól. K.