Gyermekszívekből született érték
Hogy a semmiből valami teremtődik, az már a próbákon is látszott. Ám az előadás megmutatta, hogy nem csupán valami, hanem érték született a mindszenti gyerekek munkájának eredményeként. Így színi előadáson túl sokkal többet mutattak, hiszen ahogy drámatanáraik mondták: a színház csak ürügy.
A Szélmalmok projekt, melynek egyik végállomása volt a mindszenti bemutató, azt a közvetlen célt tűzte ki, hogy három település gyerekcsoportjaival társadalmi beavatkozásként értelmezhető színházi, drámás aktivitásokat indítsanak. Ezek végül három közösségi színházi előadásban értek össze, melyek a helyi közösségek egészéhez szólnak. A projekt közvetett célja, mondhatni, az volt, hogy a résztvevők önbecsülése nőjön, a fiatalok izolációja csökkenjen, kapcsolati hálójuk erősödjön. Az előadás kezdetén Takács Gábor, a Szélmalmok projekt vezetője beszámolt arról, hogy másfél éve kezdődött meg a munka Hódmezővásárhelyen, Székkutason és Mindszenten. Három iskolából egy-egy csoporttal foglalkoztak, hogy végül mindőjük egy előadással zárja a munkát.
A projektvezető megköszönte a mindszenti iskola vezetőinek: Szedlák Renátának és Gémesné Wittich Szilviának, illetve a pedagógusoknak a sok-sok segítséget és türelmet, valamint a Kulturális Központ vezetőjének, Kovács Ildikónak, akinek nagy szerepe volt abban, hogy ez a kapcsolat létrejöjjön, és ugyanígy köszönetet mondott az intézmény dolgozóinak, az önkormányzatnak és hódmezővásárhelyi tankerület vezetésének, valamint a Norvég Civil Támogatási Alapnak, amely lehetőséget adott arra, hogy ez a nagyszabású terv valóra váljon. Gyombolai Gábor drámatanár, a darab rendezője kiemelte Bodnár Henriette szerepét a projektben, hiszen ő volt a helyi vezetője, összefogója a csoportnak.
Az április 4-i héten a kisszínjátszók reggel 9-től délután 4-ig mindennap az előadáson dolgoztak. A történet vázát az adta, amikor a tanyavilággal ismerkedve szereztek élményeket, gyűjtöttek történeteket a drámatanárok. Az egyik legelső ilyen élményük inspirálta A kút című darabot, amely a projekt elvárásainak is megfelelt, hiszen olyan témát kerestek, amely a helyieknek ismerős lehet, elgondolkodtatja őket. Olyan problémát akartak felvetni és ábrázolni, amit a közönség át tud érezni – tudtuk meg Kárpáti Liza és Németh Anikó színész-drámatanároktól, akik a Kávánál színházi nevelést tanultak korábban.
A gyerekek tehát nem kaptak szövegkönyvet hét elején, csupán egy alapkoncepciót, a többit ők alakították. Az ő történeteik, életük töredékei épültek a darabba. Ugyanis ez az, amit hitelesen tudnak képviselni. Így tanulják a színjátszást azáltal, hogy a szerep és az, amit már valóban megéltek, fedésben van, ez segít nekik az átélésben. A darabban tulajdonképpen magukat játsszák. A kút elsősorban gyerekekről szól, akik élik a maguk hétköznapjait, tanulással, szerelemmel, hibákkal és persze vágyakkal. Egyikük keresztanyja tanyai otthonában azonban nincs ivóvíz, és rengeteg pénzbe kerülne a kútfúrás. A gyerekek összefognak, mert segíteni akarnak, és a kezdeményezés az országos médiába is eljut. A pénz végül összegyűlik, és a keresztanyának át is adhatják azt, épp a szülinapján.
Gyombolai Gábor az utolsó próbák egyikén visszagondolt azokra a bemutató órákra, amikor még nem sejtették, hogy a jelenlévőkből ki csatlakozik majd hozzájuk. Már akkor is találgatni próbálta, vajon ki lesz az, akit végigkísérhetnek az előadásig. Tizenegy gyermek lépett fel vasárnap, Bodnár Henriettével, valamint a drámatanárokkal kiegészülve. Mára már nagyon kötődnek egymáshoz, főleg ezután az intenzív egy hét után, amit együtt töltöttek. Egy egyhetes tábor mindig ilyen, vannak sikerek, majd mélypontok, aztán egyszer csak emelkedni kezd az a léghajó, és ha minden jól megy, a bemutatón már magasan szárnyal.
És valóban, az előadás léghajója magával ragadta a nézőket. A szereplőkkel nevettek, segítettek megoldást találni, és a végén még könnyek is csordultak. A kút című darab értékét egyrészt az adta, hogy a gyerekek ötleteiből született meg. Ám más szemszögből nézve viszont azért volt kiemelkedő, mert valóban kinyitotta őket, de úgy, hogy mégis szabályok mentén haladtak. Hiszen mindennap lelkesen és vidáman dolgoztak rajta, hogy minél jobban sikerüljön, és ez nem is maradt el. Kiálltak, és előadták olyan profi módon, hogy alig lehet elhinni, valóban egy hete készülnek csak rá. Minden a helyén volt, minden mondat, minden mozdulat, sőt a függöny mögött beszámoltak egymásnak ujjaikat föltartva, hogy egyszerre induljanak. Így A kút nem csupán egy élettörténetbe nyújtott bepillantást, hanem többet engedett látni Bánfi Bencéből, Horváth Tamásból, Kurgyis Enikőből, Losonczi Mihályból, Pálinkó Erikből, Rózsás Ramónából, Szabó Gabriellából, Szűcs Viktóriából, Tompai Petrából, Zsoldos Jánosból és Zsótér Zsófiból. Többet engedett látni a ma gyerekeiből.
Forrás és fotók: Juhász Éva
