Egy lány, aki huszonegy évesen távozott

Bocskán, egy kis zalai falucskában, Vigh István és Pap Tina lovas tanyáján kis csikó született, aki a lány emlékére a Kitty nevet kapta…

Müllner Kitty (1994-2016) Nagykanizsán született, szülei sok szeretettel és nagy gonddal nevelték. A Thúry György Kereskedelmi Szakközépiskola elvégzése után a Pannon Egyetemen, Nagykanizsán tanult tovább és szerzett diplomát, turizmus-vendéglátás szakon.

„Jószívű, kedves, aranyos lány volt – jellemezte Pap Tina, a lovas trénere – akinek a szépsége és intelligenciája vonzotta az embereket, empatikus volt irányukban, ezért sok barátja volt. A ló – Kincsem, Kara, Puszedli, Szivárvány meg a többi – volt a mindene, ezért gyakran járt ide hozzánk, a lovas tanyára. Nagyon szeretett velük foglalkozni, és nemcsak a lovaglás meg a szép munka idején, hanem amikor szőrüket kefélni, patáikat reszelni, istállójukat trágyázni kellett, akkor is. Szíves szóval tartotta a környezetét, mindig voltak tervei, amikről szívesen beszélt.”

Én egyszer találkoztam vele – pontosan emlékszem: január 31-én – és fényképeztem kedvenc fekete lovával, Karával. Közben hosszasan beszélgettünk.  Kitty említette, hogy 2014-ben készített egy prezentációt, melynek során a Múzeumok Éjszakáján a Festetics Kastélyban korhű ruhába öltözött vezetők kíséretében zajlott a tárlatvezetés a főúri enteriőr kiállításon. A Hintómúzeumban pedig lovas programok voltak láthatók: Lovas karusszel bemutató – Díjugrató bemutató – Díjlovas program – Dámalovas bemutató a Georgikon Lovas Iskola lovasai közreműködésével.  Hú, ez nekem nagyon bejött! Mondtam is, hogy éppen fotós workshopokat tervezek Olasz Ágival, itt Zalában. Mi lenne, ha itt Bocskán, a lovas tanyán történelmi kosztümökben fényképeznénk a lovasokat? Nem kellett sok rábeszélés, már terveztük a következő találkozót, ahol már az átgondolt elképzeléseinket és az időpontokat fogjuk összefésülni. A találkozó azonban örökre elmaradt…

Február 28-án Müllner Kitty – hirtelen és értelmetlenül – távozott az élők sorából…

Legjobb barátja írta: „Mindig megrendít az értelmetlen halál. Még fájóbb, ha az az élet előtt álló fiatallal történik. Tovább mélyíti a fájdalmat, ha értékes emberrel történik. És ha még ennél is tovább mélyíthető, akkor az az, ha számára kedves emberrel történik. Rád mindegyik igaz!

Megrendülve hallottam a szörnyűségről!

Nyugodj békében! Legyen könnyű a föld! Hozzátartozóidnak őszinte részvétem!”

A búcsúztatás, a temetési szertartás március 25-én volt, hamvait legjobb barátnője húsvétkor – a szülők jelenlétében – a lovas tanya földjére szórta, végigjárva az egykori közös lovaglás útját. A szilvafa virágba borult, a tövében kikötött legelésző fehér lóval a tavaszt, az újjászületés szimbólumát jelenti. Kitty, az egyhetes csikó időnként befut a képbe, végtelen energiáinál csak Kincsem, a sárga kanca szeretete a megfoghatóbb. Időnként megállítja, megnyaldossa és megszoptatja csikóját. Hisz előtte az élet…

Forrás: Eifert János