A zsadányi református tiszteletes

Demeter Ottó tiszteletes az imaházban fogad, amelyet azért építettek, hogy a gyülekezet rosszabb, hidegebb időben is össze tudjon jönni. Mára azonban akkora lett a hitélet a községben, hogy jobban a vasárnapi istentisztelet után, a presbitérium tanácskozik itt. Hellyel, kávéval kínál.

Trízs községben nevelkedtem fel – vág bele – ami egy gömöri kis falu, ma Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez tartozik. Református község és a családomtól kaptam, hogy református lettem. Bátyám és nővérem teológiát tanult Debrecenben és amikor eljött az idő, én sem akartam máshova menni: a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre jelentkeztem. Kis faluban nőttem fel, s Trízs zsindelyes, fatornyos, kazettás mennyezetű temploma bizony mindig a szívemben lesz, de megnyugodtam akkor, amikor a felszentelés után,Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület akkori püspöke, a Zsadányi Református Egyházközséget jelölte ki nekem szolgáltra.

Emlékszem, akkor még én kaptam tojást a falubeliektől, ma pedig ezt én tudom viszonozni. Jelenleg több intézményt vezetünk a feleségemmel s ezek között nem régen megkaptuk a Zsadányi Református Általános Iskolát, amelyek mellett vezetjük a Diakóniai Központot mely magába foglalja az Idősek Otthonát két telephellyel, a Családok Átmeneti Otthonát, a Családok Napközit három csoporttal,  a Támogató Szolgálatot, Szociális étkeztetést és a Házi Segítségnyújtást.

Zsadány mindig is a mezőgazdaságából élt meg, gyarapodott. Ez most egyre fontosabb ezen a vidéken, hiszen még mindig nem nyitották meg Körösnagyharsánynál a határátkelőt és a legközelebbi nagyváros nagyon messze van.

A falu, a vidék az elmúlt hét évtizedben sokat változott. A fiatalok legtöbbje elhagyta a községet, hiszen megélhetést nem talált s egyes időkben, ahogyan ma még élő idős emberek mesélik, a templomba is tilos volt járni, pedig Zsadányban olyan nagy templomot építettek, hogy több, mint 500 ember is elfér ünnepségek, vagy istentisztelet alkalmával. Mondtam is édesapámnak, hogy Trízs után nem is faluba kerültem, hanem egy városba.

Zsadányban jó szívvel fogadtak bennünket, amikor megérkeztünk a községbe 12 évvel ezelőtt. Dolgos, szorgalmas, nyitott, igazán jó szellemű lakossággal találkoztunk és belevetettük magunkat a munkába.

A munka és az összefogás, hogy a református egyházat és elképzeléseimet nem csak a presbitérium, hanem a Zsadányi Képviselőtestület is támogatja, nagyon nagy segítséget ad. Legfontosabb feladatunk az volt, hogy a hozzánk kerülő intézmények rezsi költségeit valahogyan le tudjuk csökkenteni. Ez elsőként abban jelentkezett, hogy meg kellett oldani a fűtéskorszerűsítést, amelyre olyan lehetőség nyílott, hogy állítsuk át a szalmatüzelésre az összes intézményt.

A munka és a források, a beruházás, a kivitelezés nem volt egyszerű és sok utánajárás kellett hozzá, de sikerült megoldani. Mára a faluban élő nagygazdák segítenek évről évre, hogy az iskolát, az idősek otthonát, fel tudjuk fűteni. Ez úgy működik, hogy évről évre mindig vannak olyan gazdák, akik nem szecskázzák le a szalmát, hanem renden hagyják, amelyet saját bálázónkkal aztán felbálázunk. Egyelőre még kölcsön kocsival – az egyik zsadányi, Orosi majorban élő nagygazda, Hajzer Imre kölcsön pótkocsijával tudtuk behordani. Így 25 ezer bálával egész évben tudjuk biztosítani a fűtést és a meleg vizet az összes intézményünkben. Nagy hidegben, amikor mínusz tíz fok alázuhan a hőmérséklet, akkor át kell állnunk fatüzelésre, amely kicsit meg szokta növelni a kiadásainkat, de a DALERD Zrt. erdésze, Széplaki Hunor mindig igyekszik segíteni. Így most is sikerült készleten tartani tüzelőt, amit az enyhe tél miatt tudtunk megspórolni.

Sikerült az elmúlt időben egy traktort is vásárolni, amellyel igyekszünk megoldani a közelítési munkákat is, de a falu dűlőútjai nagyon rosszak, sokszor összkerékhajtású gépekkel is nehéz mozogni. Az idei esős február nagyon nagy terhelést jelentett az itt élőknek.

Jelenleg 1700-1800 lélek lakja a falut, mondhatom egyre több fiatal marad és vannak régi családok, akik visszatértek. Az elmúlt évben 43 kisgyermekkel áldott meg bennünket az Úr, ma 150 és 170 kisdiákunk van. Ez évről évre mindig változik, de stabilan minden esztendőben el tudjuk indítani az osztályokat, így tizennégy tanárunk mellett nyolc osztályunk van. Az iskolát még a Zsadányi Önkormányzat építette, a kezelést ma a Zsadányi Református Egyházközség végzi. Már vannak diákjaink Biharugráról és Mezőgyánból is. Örvendetes, hogy nem csak gyerekek jönnek, de tanárok is érkeztek településünkre s egy fiatal házaspár Székelyudvarhelyről telepedett le nálunk.

A legfontosabb feladatunk az volt, hogy csökkentsük a költségeket és a munka nélkül maradt embereknek lehetőséget tudjunk adni, hogy megtalálják önmagukat: munka hiányában ne kelljen elhagyni a községet és a falu is gyarapodhasson ebben a feladatban. A közmunka programba belépő dolgozókkal elsőként elkezdtük a kertészeti munkákat és első lépésben a közkonyhára kezdtünk termelni, majd nyilvánvalóvá vált, hogy sok szakember is van közöttük. A termelés mellett elkezdődött az átcsoportosítás, és ahogyan jöttek a feladatok, úgy kerültek elő a festők, a gázszerelők, fűtők. Azoknak az embereknek, akiknek, pedig nem volt végzettsége és szerettek volna valamit tanulni, helybe sikerült lehozni tanfolyamokat és szakmát adtunk az embereknek. Ebben az oktatási munkában nagy érdeme van a Zsadányi Önkormányzatnak, a Zsadányi Képviselőtestületnek.

Ezzel az új innovatív megoldással, a közmunka programmal, óriási lehetőséget kapott Zsadány, hiszen a közfoglalkoztatásból egyrészt lehetőséget biztosítunk az embereknek, másrészt épül-szépül a község és az emberek magukénak érzik a települést. Olyan kohézió ébredt a faluban, amelyre régen nem volt példa. „Az én apukám csinálta a tetőt, az anyukám meg az ebédet főzi az iskolában.” Amíg a szülőknek lehetőséget tudunk adni a bizonyításra, a kisgyermekek azt látják, hogy a becsületes tisztességes munkából meg lehet élni és azt a közösség elismeri. Az egész falu jó példával van a gyerekek előtt.

Ma az iskolánk az egyik legjobban felszerelt a térségben, salakpályánk mellett megvilágított műfüves focipályánk van, teljes felújított és kor követelményeinek megfelelő iskolánk van, amelyet felszereltünk térfigyelő kamera rendszerrel is. Így a minimális lopások is megszűntek, a gyerekek minden reggel biciklivel is jöhetnek az iskolába. Úszásoktatás, néptánc, zeneoktatás várja a kicsiket. Lehet tanulni furulyázni, gitározni, zongorázni és citerázni. Továbbá a gyerekek 80%-ának van színház bérlete és rendszeresen járunk Békéscsabára előadásokat hallgatni.

Nagy lökést adott, amikor egy idegen autó állt meg a parókia előtt és egy gazdag ember pénzt adományozott, hogy a Családok Átmeneti Otthonát fejleszthessük. Az adományból sikerült kerítést építeni, és egy tyúkudvart kialakítani, amelyben nem régiben kút is került és az őszön gyümölcsfákat telepítettünk. Itt sikerül annyi tojást megtermelnünk, amennyi kell az otthonba került anyák konyhájára. Az állatok gondozást az otthonba került családok végzik, illetve az egyházközségben lévő feladatokat, munkákat kell végezniük.

A Zsadányi Református Egyházközség aztán úgy döntött, hogy azok a családok, akik úgy gondolják, hogy a településen akarnak maradni, miután rendeződött az életük, akkor segíteni kell őket. Zsadányban faluszerte vannak, voltak eladó ingatlanok és azokat megvásárolva, felújítottuk azokat és gyümölcsfákat telepítettünk a kertjükbe.

Ma az egyik portára érkezett 100 tojótyúk – mutatja nagy örömmel Demeter Ottó tiszteletes és további 200 napos csibét is vásárolunk. Törekszünk arra, hogy mindenben magyar, vagy betegségekkel szemben rezisztens vagy ellenálló fajtákat ültessünk el, vásároljunk, hiszen nem csak a hozam fontos, hanem, hogy jó minőségű, zamatos befőttjeink, savanyúságunk, ételünk legyen. Nem iparszerűen termelünk, hanem önellátásra, ahogyan nagyapám az egész családnak munka mellett megtudta termelni az ételnek valót, úgy munka mellett minden háznál lehet baromfi és hízónak való.

Invitál a nap végén Demeter Ottó tiszteletes Zsadányban, hogy nézzük meg az udvarát s megannyi baromfi szaladgál, hangos gyöngyös kiabál ránk a Lengyel Ferenc utcai ház udvarán. Amikor megvettem, bíztattak, hogy alkudjon tiszteletes úr, alkudjon az árból, de én nem alkudtam. Északról lekerültem ide a Rétközbe. Hiányzott a kazettás kis trízsi templomunk és Zsadányban Békés megye egyetlen egy kazettás mennyezetű temploma áll. A Csörgő patak helyett megkaptam a Korhányt és van itt egy olyan öreg diófa, amelybe a feleségem beleszeretett, hogy nem akarunk mi innen Zsadányból elmenni.

Sokszor beszélek édesapámmal, hogy benagyon el vagyok fáradva, amire azt szokta mondani, hogy gondoljak azokra, akik régen téglát vertek tizenkét óra hosszat, hogy ők mennyire el lehettek fáradva.

A falu szemlátomást fejlődik, épül, szépül, a földárverések is megmozgatták a községet és Budapestről, az ország távolabbi pontjairól is hazatérnek az emberek. Vannak fiatalok, akik újra felfedezik a vidéki életet, ami nem könnyű, hiszen ahogyan a tiszteletes is mondta a 70 évet nehéz ledolgozni, nehéz újra kezdeni a családoknak, de mosolyog, hogy a fiatalok újra, csak újra azzal kezdenek foglalkozni, amit a nagyszüleikkel abbahagyattak és újra értéke lesz a földnek, mindenki ragaszkodik hozzá s a becsületes kétkezi munkának.

Demeter Ottó hozzátette, hogy a szakemberekből van még mindig kevés, hogy a vidéken a szolgáltatások fejlődésének lehetne óriási lehetősége, amikor a pontosság, a jó munka nem csak a termelésből élőknek, hanem a régen vett iparosoknak, boltosoknak, vasasoknak, kereskedőknek is fejlődést adhat.

Ma a Zsadányi Református Egyházközség elsősorban traktoruk után mezőgazdasági eszközökkel szeretné bővíteni a gépparkját. A gyerekeknek terveznek egy fedett és fűthető tornatermet, hogy rossz időben is tudjanak sportolni, hogy a fiatal felnőtteknek, időseknek is legyen lehetősége mozogni a téli hónapokban.

Megannyi település közé azonban Zsadány is felsorakozott azzal a kéréssel, amely mellett már ott áll  Komádi, Magyarhomorog, Körösszakál, Körösszegapáti, Körösnagyharsány, Geszt, Mezőgyán, Okány, hogy nyissák meg Körösnagyharsány és Nagyvárad között a határátkelőt, hogy be lehessen menni Váradra, hogy legyen gimnázium és egyetem is karnyújtásnyi távolságra. A két út Várad felől és Harsány felől már összeért, készen van és ez is kellene ahhoz, hogy a száz éves hátrányt ez az országnak gazdag vidéke újra le tudja dolgozni.

Forrás: Szilágyi Bay Péter