Csoda tárult a nézők szeme elé az István Attila emlékesten

Csütörtök este István Attila emlékesttel nyitott az Aranyossy Napok rendezvénysorozat. Kezdés előtt pár perccel majdnem minden hely foglalt volt a nézőtéren.

Ismertem és kedveltem István Attilát. Finom stílusára, széles körű tájékozottságára mindig jóérzéssel csodálkoztam rá, a színházi életből hozott vidám történeteit pedig kíváncsian, nevetve hallgattam. A halála előtti utolsó találkozásunkkor ezt mondta nekem: Tudod, Laskai, kitaláltam, hogy mit kell neked csinálni! Most sok a dolgom, de majd leülünk és elmondom.
Ezek voltak az utolsó szavai hozzám. Nem tudom, hogy mi volt az, ami kapcsán én jutottam az eszébe, és már nem is fogom megtudni, de bízom benne, hogy az intuícióm által megérkezett hozzám az üzenete.

A nézőtérre lépve egy pillanatra elállt a lélegzetem, amikor megláttam Attila fényképét a hatalmas kivetítőn, a háttérben pedig kedvence, Edith Piaf dala szólt.

Az emlékestet Kissné Hatvani Erika, az intézmény igazgatója, Aranyossy Ildikó és Bán Csaba lelkész nyitotta meg. Az első műsorszám egy pantomim előadás volt, majd az Aranyossy Ágoston Református Óvoda és Általános Iskola legkisebb tanulóinak tavaszköszöntő színpadi produkciója következett.

Szívet melengető érzés volt látni, ahogyan ezek a kisfiúk, kislányok bátran vállalva magukat kiálltak a reflektorfénybe, hogy bemutassák idegeneknek és ismerősöknek a tudásukat, a hosszú felkészülési szakasznak a gyümölcsét. Sikerüket mi sem bizonyította jobban, mint a nézőtéren ülő büszke szülők integetése, illetve a produkciók után következő tapsáradat.

A Dó Ré Mi című dalt énekelve az énekkar fellépése látványos és fület gyönyörködtető volt.

Az óvodai csoport tagjai gitárkísérettel álltak színpadra, előadásukkal a Hamupipőke című mesét idézték meg. Megható volt látni, ahogyan a kerekesszékben ülő kisfiú helyet kapott a színpad közepén, és társai óvatosan táncoltak körülötte.  Ezen az esten ízelítőt kaptam, hogy milyennek kellene lennie a színpadon kívüli, a felnőttek világának is. Nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mindenki egyedi, és a saját tökéletességével alkot egységet a világban. Bátorítással, türelemmel és szeretettel harmóniában élhetne egymással minden ember.

Az est folyamán a Tinci –tánci tánccsoport tagjai Boogie dallamokkal, majd a 7.- 8. osztályos tanulók a Grease című film betétdalaival pörgették fel az estét.

A 3. osztályos tanulók népi játékkal, mondókázással elevenítették fel a hagyományokat.

Az est színes összeállításában helyet kapott Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényének musical változatából egy részlet. A 10 perc című kis jelenetet az intézmény 5. – 6. osztályos tanulói adták elő.

A színpadot hol egy csapat Pinokkió, hol a vicces Minion nemzetség vette birtokba egy – egy zeneszám erejéig. Vendégelőadásként a Klauzál Gábor Általános Iskola Hip Hop tánccsoportja műsorát is láthattuk.

Mindenkiből hangos nevetést csalt elő a Mézga család vidám hangvételű, pikírt humorral átszőtt szösszenete.

Óz varázslatos birodalmába az autizmussal élő gyermekek és nevelőik vezettek el produkciójuk által bennünket.

Zárásként az Autizmus Dalt hallhattuk Bálint Anita előadásában, Szentpétery Csenge hegedű, Gulyás – Szabó Gergely zongorakíséretével.  A Szivárvány csoport tagjai pedig árnyelőadásban mutatták be a diák és nevelő közötti – a szeretetre és elfogadásra épülő – összhangot. A produkció előtt egy verset hallottunk, melynek mondanivalója abszolút visszaköszönt az előadásban:

„ Az érzékelésem sokszor elég kusza.
Légy velem türelmes.
Fókuszálj és építs arra, amit meg tudok csinálni, ne pedig arra, amit nem.
Segíts nekem a társas kapcsolatokban.
Képekben gondolkodom. Mutasd meg hogyan kell csinálni, ahelyett, hogy csak elmondod.
Végül, de nem utolsó sorban: Szeress engem feltétel nélkül!”

Az este folyamán elénk tárult megható pillanatokban nem csak az én szemembe szöktek könnyek. Köszönöm az élményt a gyerekeknek, a felkészítő pedagógusoknak, és Nagyné Laskai Nóra gyógypedagógusnak, az est főszervezőjének.