Egy elfeledett ostrom krónikája

„Miért kapnak egyes események nagyobb figyelmet? Miért vesznek mások a feledés homályába?” – tette fel a kérdést dr. Szabó Pál beszélgetőpartnere, dr. Tóth Sándor László, a Szegedi Tudományegyetem docense. Ahogy el is hangzott, miértekre nehéz válaszolni.

Annak, hogy az 1440-es ostrom kevesebb hangsúlyt kapott, sok oka lehet. Dr. Szabó Pál kötetének (melynek címe: 1440 – Nándorfehérvár első oszmán-török ostroma és előzményei) előszavában megfogalmazott gondolatai viszont kellő magyarázatul szolgálhatnak a történelmi emlékezet alapvető dinamizmusairól: „egy-egy vár történetének megírásakor a híresebb vagy később elhíresült ostrom sokszor „elfedi” a korábbi sikeres védelmüket, így az egyoldalúan kerül át a köztudatba”.

Maga a szerző is szinte véletlenül, egy másik kutatás közben bukkant rá erre az eseményre. Dr. Szabó Pál hat éven keresztül kutatta a témát, amelyből előbb a doktori disszertációja született meg, ami később a jelen kötet gerincét is adja. Az eseménylánc feldolgozása során főbb támaszul a bizánci források (a két legfontosabb Laonikosz Khalkokondülészé, aki 15. századi történetíró volt, illetve Dukászé, aki szintén az ostromról számolt be) szolgáltak, emellett azonban a latin nyelvű források is előkerültek, de nem hanyagolta el a szerző az oszmán-török forrásokat sem.

Így a kötet lapjain kirajzolódik az ostrom, annak előzményei, a korabeli erőviszonyok, illetve a harci tevékenység maga is természetesen. Az 1440-es ostrom egyik különlegessége a hosszú ostromidő. A források 6-7 hónapot emlegetnek. A védelmet Tallóci Jován látta el, aki egy raguzai polgárcsalád gyermeke volt. A török haderő két fázisban vonult Nándorfehérvár falai alá. Evrenos fia, Ali 1440 áprilisában érkezett meg seregével a vár ostromlása céljából: folyamatosan támadták a várfalakat, de jelentős kárt nem tudtak benne tenni. Júniusban érkezett meg a szultáni fősereg. A török hadsereg ugyan maximalizálja az erejét Nándorfehérvárnál (még a vízi haderőt is bevetik), ez mégsem volt elegendő a védelemmel szemben. Tallóciék nagyon új, korszerű tűzfegyverekkel voltak felszerelve (például az ún. szakállas puskák, illetve bombavető mozsarak is a tűzerő részét képezték), illetve az ostrom szempontjából döntő jelentőségű eseményt is sikeresen tudtak végrehajtani. A törökök alagutat ástak a várhoz, amelyre válaszul a védők ellenalagutat ástak, amit aztán berobbantottak: nagyon sok török veszett így oda. Az ellátásproblémák miatt lázadozó török seregnek ez volt az utolsó csepp, a szultán visszavonulót fújt annak ellenére, hogy a hosszú ostromidő pontosan mutatja, hogy II. Murád azzal a szándékkal érkezett Nándorfehérvárhoz, hogy elfoglalja azt.

Mindez csak vázlatos összefoglalója az eseményeknek, dr. Szabó Pál kötete azonban lényegre törő, forrásokkal bőségesen alátámasztott módon tárja fel egy elfeledett, ám egyáltalán nem jelentéktelen történelmi esemény részleteit.

ÉR.