Petőfi-szobrok: Csornától Clevelandig

Nem is gondolnánk, hogy Petőfi kultusza milyen erős, hiszen nem csupán hazánkban, a Kárpát-medencében, hanem világ számos távoli országában is állítottak neki emléket. A kiskunfélegyházi születésű dr. Tarjányi József évtizedek óta azzal foglalkozik, hogy járja a kontinenseket és keresi, majd megörökíti a költő szobrait, emléktábláit. A férfi nem hivatásos fotós, hanem agrármérnök, de félegyházi révén, ahogy Petőfi Sándor is, szívvel-lélekkel kötődik a forradalmárhoz. A Bács-Kiskun megyei város Petőfi Emlékbizottságának az elnöke is egyben Tarjányi József, akinek hatvan fényképéből kiállítás nyílt kedden a makói József Attila Múzeumban.

– Még tavaly ősszel jött be hozzánk Tarjányi József, hogy segítsünk neki makói Petőfi-emlékeket keresni, örömmel tettük ezt meg – mondta Badicsné Szikszai Zsuzsanna múzeumigazgató. Elbeszélgettek a fotóssal, akitől megtudták, eddig 180 Petőfi szobrot, illetve emléktáblát kutatott fel világszerte. Ennek kapcsán került sor a kiállítás összeállítására. – Számos városban járt, nem csupán magyarban és európaiban, hanem távoliabbakban is, így többek között Clevelandban, Buffalóban, valamint dél-amerikai és ázsiai településeken is fotózott – folytatta az intézmény vezetője. A félegyházi férfi a Makón kiállított munkáit a múzeumnak adományozta.

A Jószef Attila Gimnázium magyar szakos tanárnője, Sipos Jenőné ajánlotta a tárlatot az érdeklődők figyelmébe. – Petőfi nagyon közel áll hozzám, nagyon szeretem tanítani, ezért úgy gondoltam, hogy inkább az ő emlékét idézem meg a köszöntőmben – fogalmazott a pedagógus. Sipos Jenőné személyesen nem találkozott a fotóssal, de sokat levelezett vele, így igen sokat tud róla. Tarjányi József nem csupán fotózza, hanem hozzá is járult az emlékek gyarapításához. A makói kiállítással egy napon az argentín fővárosában, Buenos Airesben adják át azt a bronz emléktáblát, melyet ő adományozott.

Mind a fotós, mind a pedagógus sajnos gyakran szembesül azzal a ténnyel, hogy keveset tudnak az emberek nem csupán Petőfiről, hanem a költőkről írókról egyaránt. Ezen kívül még egy adott településen élők közül sokan azt sem tudják, van-e például valamilyen emlék a szóban forgó neves személyről. Sipos Jenőné a beszédében megemlítette, hogy Tarjányi József egy veszprémi útja során épp a Petőfi-tábla mellett kérdezte meg egy helyitől, van-e valamiféle emlékhelye a költőnek a városban, s az illetőenk fogalma sem volt róla.

Munkatársunktól. K.