Vérüket adták a makói gimisek

Alkalmi véradó állomássá vált kedden a makói József Attila Gimnázium néhány terme. Az intézményben már nagy hagyománya van annak, hogy mind a tanulók, mind a dolgozók vért adjanak így tavasszal. – Több esztendős jó kapcsolatunk van a véradóval, először csak egészségügyi tájékoztató napot szerveztek nálunk, melyen drogprevencióról, életmentésről volt szó – nyilatkozta Rója István igazgató.

Az egyik ilyen rendezvényen került szóba, hogy akár véradást is szervezhetnének a gimnáziumban. Az elképzelést tett követte, s mára már rendszeresen jönnek a Magyar Vöröskereszt makói szervezetének munkatársai, hogy alkalmi állomást rendezzenek be. Kedden közel huszonöten döntöttek úgy, hogy segítenek másokon. A többségük diák volt – természetesen csak olyanok, akik már betöltötték a 18. életévüket.

Az igazgató maga is élen járt ebben. – Még kiskatonaként 1975-ben adtam először vért, s azóta is rendszeresen ezt teszem – tudtuk meg Rója Istvántól, aki elárulta, hogy nullás a vércsoportja. A tizenkettedikes Hajdú Tamás is úgy döntött, hogy segít. – Sajnos hiába jöttem le, mert nem adhatok vért, ugyanis öt hónapja volt egy komoly térdműtétem, így ezzel egyelőre még várnom kell – tette hozzá a 19 esztendős fiatalember, akinek ez lett volna a második véradása.

A 18 éves Opra Szabolcs is sorban állt a folyosón, hogy vért adhasson. – Azért határoztam így, mert ezzel lógni tudok a tanórákról – mondta nevetve Szabolcs. Ez persze csak poén volt, mert az igazi ok, amiért eljött az az volt, mert úgy hallotta, hogy egyetlen egy véradással három ember életét tudja megmenteni. Szabolcsnak ez volt az első véradása, de a bátyja, illetve a szülei rendszeresen segítenek másokon ilyen módon.

Munkatársunktól. K.