Pro Urbe díjat kapott Németh László atya

Hódmezővásárhely egyházi életének egyik közismert személyisége Németh László esperes, plébános, aki szerénységével, önzetlenségével és erős Istenbe vetett hitével nemcsak a város lakóinak mutat példát, hanem minden embernek, aki őt ismeri.
Németh László 1959. június 29-én született Gyulán. Gyermekkorát a Békés megyei Kevermesen töltötte, a hol a plébánia és a templom második otthonává vált. Az általános iskola elvégzése után szülei a kecskeméti piarista gimnáziumba íratták, ahol 1977-ben szerezte meg érettségi bizonyítványát. Dolgozott a mentőknél, a külkernél, majd sorkatonai szolgálata után teológiára jelentkezett. Tanulmányait 1983 és 1988 között Szegeden végezte. 1988. június 16-án Szegeden szentelték pappá. Ezt követően a szeged-csanádi egyházmegye szolgálatában végezte munkáját. 1988 és 1994 között segédlelkész volt, elsőként Apátfalván, majd Battonyán, később pedig Gyulán. 1994-ben került tábori lelkészként Szentendrére, ahol a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán végezte munkáját. 1994. október 1-jén őrnaggyá léptették elő.
1999 augusztusában került Hódmezővásárhelyre a helyi és a szentesi dandár katonáinak szolgálatára. Mint tábori lelkész 1999-2001 között a belvárosi plébániát is vezette. 2006-tól kisegítő lelkész a hódmezővásárhelyi Szent István plébánián. 50. életévét betöltve visszakerült a honvédségtől egyházi szolgálatba mint a Szentháromság templom plébánosa. 2011 júliusában kapta meg Kiss-Rigó László püspöktől az esperesi kinevezést, ettől kezdve a szentesi egyházkerület esperese.
2009 óta a Kertvárosi Katolikus Általános Iskola lelki vezetője. Miután megismerte az intézmény infrastruktúráját, keresni kezdte a megoldást az ideiglenes tantermek megszüntetésére. Kutatta az egyházmegyei pályázatokat az anyagi források előteremtése érdekében. Szorgalmazta a megüresedett középiskolai épület egyházmegyei átvételét. Ugyanakkor a város vezetésének is többször jelezte, hogy szükség lenne az iskola bővítésére. 2014 őszén, amikor életveszélyessé vált az ebédlő épülete, rögtön szakemberek véleményét kérte, hogy biztonságban tudhassa az iskolaközösséget. Szívén viselte a feladatokat, napi szinten intézkedett a javítások mielőbbi megvalósításában, a felújítási munkálatokat folyamatosan figyelemmel követte. Imádsága meghallgatásra talált, hiszen 2016. március 4-én délután végre átadták az iskola új épületrészét.
Németh László a kitüntetést ezen a napon Lázár János miniszter, országgyűlési képviselőtől és Almási István polgármestertől vehette át.
Meghatódott szavai a következők voltak: „Nagyon szépen köszönöm e méltató kitüntetést, a szavakat és a díjat, amit ez jelképez. A Szentírás szavaival hadd válaszoljak: Haszontalan szolga vagyok, nem tettem mást, csak annyit, amennyi a kötelességem. Én azt gondolom, hogy minden zavarom ellenére most mégis el kell mondanom, hogy ezen elismerés, díj mögött érzem azt a felelősséget, amelyet püspök úr rám ruházott, és nyilván ott van e mögött miniszter úr is, aki megszólított, és erre a plébánosi feladatra engem jelölt. Püspök úr ebben megerősített, és elindított azon az úton, amely út nem az én utam, hanem egy nagy közös munkának az eredménye. Nagyon sokaknak benne van a munkája abban, hogy én felelős vezetőként megpróbálok a magam részéről – még akkor is, ha tudom, hogy számtalan hiányosság van – az elvégzett vagy elvégzendő munkámmal felelősségteljesen helyt állni. Itt és most együtt örülök az egész iskolával, az önkormányzattal, akik mindig biztosítottak jó szándékú támogatásukról, segítségükről. Érzem azt, hogy egy olyan közösségnek a felelős vezetője vagyok, ahol nemcsak a katolikus egyház képviselői, hanem Hódmezővásárhely polgárai is jelen vannak. Az munkámban és az elismerésemben most ott érzem mindazon felelős vezetőket, akik az én munkámat segítik, de ott van az a sok-sok jó szándékú ember, család, szülő, nagyszülő. Ott van édesanyám naponkénti imája abban, hogy felelősséggel helyt tudjak állni. Mindenki ott van ebben a díjban, amit még egyszer hálás szívvel megköszönök.”
ÉR.