Békéssámsonnal emlékezett Áder és az ország
Országszerte ezen a napon emlékeztek meg a kommunista diktatúrák több milliónyi, köztük rengeteg magyar áldozatára. 1947. február 25-én Kovács Béla kisgazda pártfőtitkárt a Szovjetunióba hurcolták, 2000 óta pedig e napon mindazok előtt fejet hajtunk, akiket megnyomorított a kommunista rezsim. Ellenállók akadtak, Békéssámsonon is volt egy maroknyi fiatalból álló csoport, akik a rendszer megbontására törekedtek. 1951 és 1955 között röplapjaikkal elárasztották a régiót, végül lelepleződtek, és hosszú börtönévek vártak rájuk. A húsz fiatalból mára csak ketten, Arany-Tóth Ferenc (Bozambó) és Tóth József (Püre) maradtak életben. A békéssámsoni fiatalok hazafiasságát a tavaly átadott Szabadság Házának elnevezett, kiállítási térnek berendezett búvóhelyük is őrzi.
A csütörtöki rendezvény a pesti ünnepségek sorába épült be a békéssámsoni megemlékezés. Elsőként ünnepi szentmisét celebrált Kiss-Rgó László szeged-csanád római katolikus püspök a nemrégiben újjáépült templomban. Majd Áder János köztársasági elnök megtekintette a Szabadság Házát Zámbori Tamás polgármester, Arany-Tóth Ferenc és Tóth József társaságában.
A megemlékezésen Arany-Tóth Ferenc röviden ismertette a mozgalom történetét. „Mindent beborított az elnyomás és a terror. A nyílt kiállás a rendszerrel szemben maga lett volna az öngyilkosság. Az akkoriban vetített mozifilmek adták az ötletet, hogy titokban röpcédulákat gyártsunk. Ezeket az emberek által sűrűn lakott helyeken terjesztettünk. Több tízezer röpcédulát szórtunk szét, Budapestre is eljutottunk. Négy év alatt senki sem árulta el magát. Végül az ÁVH-nak sikerült beépülnie. Annus Istvánt és Zöld Imrét halálra ítélték, minket pedig összesen 186 év börtönre kárhoztattak. Annus és Zöld életét csak az mentette meg, hogy közben az amerikai és a szovjet elnök megegyezett, hogy politikai foglyot nem végeznek ki. Az 1963-as amnesztiával mindenki szabadult, de másodrendű állampolgárként éltünk. 65 év után ma jött el a teljes erkölcsi elismerés. Most ért utol minket a történelem.”
Áder János köztársasági elnök beszédében hangsúlyozta, hogy a kommunista diktatúrák minden egyes áldozatára emlékezünk ezen a napon, de kiemelte a helyi történések fontosságát is. „A párt ökle mindenhova lesújtott. Ebből a kis viharsarki faluból is internáltak embereket. Ha a párt úgy kívánta, bárkiből lehetett ellenség. Itt, Békéssámsonon 20 fiatal úgy döntött, hogy ellenállási mozgalmat indít. A viharsarok paraszti világának szülöttei, akik fiatalfelnőttként már a saját bőrükön érezték a gátlástalanul kiépülő pártállami diktatúra minden hátulütőjét. Ők húszan hittek abban, hogy az igazságot elegendő bátorsággal érvényre lehet juttatni. Bámulatos leleménnyel szervezték meg mozgalmukat. Röplapjaik puszta léte azt üzente, a szabadságra ugyanannyira szükség van, mint a levegőre.” A köztársasági elnök beszédében a csoport vezetőjének, Annus Istvánnak szellemét is megidézte, aki fiának arra a kérdésére, hogy miért hozták létre az ellenállást, annyit felelt, „segíteni akartunk az embereknek, hogy ilyen soha többet ne forduljon elő”. Áder a folytatásba így fogalmazott: „Annus számára az elégtételt 1990 hozta el, amikor polgármester lett. A politikai elégtételt pedig az, hogy megérhette az első szabad választást, valamint a Varsói Szerződés felbontását és a szovjet csapatok kivonulását. Hogy ma szabad országban élhetünk, nem a rendszerváltást végrehajtó politikusoknak köszönhető, hanem az olyanoknak, mint a békéssámsoni fiatalok. ”
A megemlékezésen a Magyar Állami Népi Együttes és a Szegedi Nemzeti Színház művészei közreműködtek. Zárásként mécses gyújtással tisztelegtek az áldozatok, a hősök emléke előtt. Ez a rendezvény volt egyúttal az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából tartott emlékév első eseménye.
ÉR.
