Vásárhelyen is kutatták a „mostohagyerekeket”

– A szarmaták a régészet mostohagyermekei, ugyanis elég keveset írnak róluk a történelemkönyvek – kezdte szerdai előadását Kulcsár Valéria. A Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékének docense a vásárhelyi Tornyai János Múzeumban mutatta be az ókori, szkítákkal rokon keleti nép életmódját.

A szarmaták kezdetben a harciasságuk miatt váltak ismertté. Nomád törzsekből álltak és gyakran zsoldosok is voltak. Az első források a Kr. e. 6. századból említik őket.

A Kr. e. 1. században egy részük a Kárpát-medencében telepedett le. Ők felhagytak az addigi életformájukkal és földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak – bár a Római Birodalommal számos csatát vívtak ezután is.

– 500 éven keresztül itt éltek az Alföldön. A kultúrájukról elmondható, hogy a fazekasságban kiemelkedőek voltak, de kovácsolással és bronzöntéssel is foglalkoztak – ismertette Kulcsár Valéria. Az előadó elmondta, Hódmezővásárhely és környéke kiemelkedő a szarmatákkal kapcsolatos kutatások szempontjából. Párducz Mihály ugyanis az 1930-as, ’40-es években ebben a térségben indított ásatásokat, s ezzel tudományágat alapozott meg.

A szarmaták „virágkorának” a hunok betelepedése vetett véget. A docens szerint ez nem azt jelenti, hogy eltűntek innen, csak a forrásokban már nem említették őket. Ahhoz ugyanis túl sokan éltek itt, hogy egyik napról a másikra nyomuk vesszen.

Megyeri József