Tútor Laci rabszolgái

MH – Makó

A vádirat lényege szerint a mezőgazdasági termeléssel és állattenyésztéssel foglalkozó vádlott 2005 júniusától 2013. július 11-ig öt, lakhatással, jövedelemmel nem rendelkező, hozzátartozói segítségre nem számítható, könnyen befolyásolható, alkoholizáló – más munkalehetőség hiányában – egzisztenciálisan kiszolgáltatott sértett helyzetét használta ki. Mégpedig úgy, hogy őket legalább napi 15 óra munkavégzésre kényszerítette, a részükre ígért készpénzes bérfizetést, pihenőnapot, szabadnapot nem biztosította. Ráadásul emberi lakhatásra alkalmatlan szállást és havi 10-15 ezer forint értékben vásárlási lehetőséget adott.

A tanúk rendőrségi vallomásaiban csak Tútor Lacinak nevezett, állattartással is foglalkozó férfi a bíróságon nem kívánt vallomást tenni. Korábbi vallomásait így a bírónő ismertette. A vádlott ezekben tagadta, hogy bárkit fenyegetett, kényszerített volna. Állította, hogy munkásainak volt, illetve van munkaszerződésük, a munkavégzés helye nem volt zárt, emberei még mobiltelefonnal is rendelkeztek.

Bár a bíró eredetileg öt tanút idézett be, de csak négyen jöttek el a bíróságra, ahol rendőrséget a bánásmódról értesítő volt alkalmazott nem jelent meg. Az első tárgyalási napon a bíró azonban csak kettejüket tudta kikérdezni a korábbi vallomások felidézésének, s az ellentmondások tisztázásának rendkívüli időigénye miatt.

Már az első tanú ellentmondásokba keveredett mai és korábbi vallomásiban. Az ügyész, a védő és a bíró keresztkérdéseire végül kiderült, hogy K. László Marcell hosszú éveken keresztül szóbeli megállapodás alapján adott munkát és szállást a közeli Mezőhegyesről származó férfinak. Ez csak mintegy 5 éve vált írásos munkaszerződéssé. A tanú azt mondta, annyira szereti az állatokat, hogy hajnali 5-től sötétedésig dolgozott velük, de amikor pihent, akkor is azokon tartotta a szemét. Mindezért a szálláson, az étkezésen kívül havonta 15 ezer forint fizetést is kapott, igaz azt sem vehette készhez, hanem azt Erzsike néni, azaz a vádlott felesége kezelte. Ha valamit vásárolni akart, akkor azt helyette is az fizette ki. Igaz egy ideig az is előfordult, hogy egy italozás miatti büntetésként csak 5 ezer forintért vásárolhattak.

Elismerte a bíróságon, amit korábban a rendőrségen is, hogy Tútor Laci többször is a saját rabszolgájának nevezte, szidta az édesanyját, s azzal fenyegette, hogy ha nem dolgozik jól agyonüti. Azt azonban már tagadta, hogy a munkaadója tetlegességre ragadta volna magát vagy megveretéssel fenyegette volna, ha megszökik. A tanú azt is elismerte, hogy többször is lelépett, de munkaadója mindig visszakönyörögte magához, igaz a beígért nagyobb fizetésből végül nem lett semmi.

Az is kiderült, hogy a tanú a bankkártyáját (melyre a rokkantsági nyugdíja érkezik) Erzsike néni megőrzésébe helyezte (a személyes iratait azonban megtartotta), miután munkaadója azt mondta, hogy adja oda, mert így legalább nem szökik meg.

A bíróságon kiderült, hogy Tútor Laci alkalmazottai a palotai nagytanyán és a csikóspusztai tanyában is éltek és dolgoztak (többen jelenleg is). Az utóbbiban a kétszemélyes szobától egy a nyitott folyosó végi ajtó választotta el a fekvőhelyeket az istállótól.

A bíró bemutatta a nyomozás során a csikóspusztai tanyáról készült fényképeket, melyeken jól látszott, hogy azok emberi tartózkodásra nem alkalmasak. Az alkalmazottaknak adott ételről is elhangzott, hogy ha penészes volt a kenyér, savanyú a leves, vagy ha kukacos volt főfogás, s ezt szóvá tették az őket rendszeresen szidalmazó vádlottnak, akkor este újat kaptak.

A bíróság az ügy tárgyalását májusban az újabb tanúk meghallgatásával folytatja.