Nagykorúvá vált a palotai fúvószenekar

Forró Flóra – Csanádpalota
Mátó Mátyás Lőcsei Jánostól vette át a karnagyi szerepet, akit az egykori palotai iskolaigazgató, Fejes Ferenc hívott zenét tanítani. Természetesen örömmel tett eleget ennek a kérésnek.
– Az eleje nagyon érdekes volt, állandóan biztattam őket, hogy gyakoroljatok sokat, majd térzenélünk, meg fellépünk. A gyerekek erre a kijelentésemre üveges tekintettel néztek rám, hogy még egy nótát se tudunk fújni – kezdte a történetet Mátó Mátyás.
Aztán jöttek az iskolai ünnepségek, melyeken a Himnuszt már el tudtuk játszani. Ezt követték a különböző indulók. A csapatot elkapta a gépszíj, egész jó dolgokat sikerült megcsinálni, elkezdtek bennünket megismerni, hívtak bennünket vidékre is. Akkoriban azt gondolta a helyi önkormányzat, hogy a zenekar megérdemli a „Csanádpalotáért”-díjat. A nagy fordulat Hévízen, egy fúvószenekari találkozón történt, amikor is próbáltunk kitenni magunkért. Annyira jónak bizonyultunk, hogy első helyezéssel tértünk haza. Ehhez kapcsolódik, hogy pár héttel a hévízi találkozó után megkeresett minket egy százhalombattai házaspár, miszerint ők támogatnák a zenekart, ugyanis nagyon megtetszett neki a játékunk. Onnantól kezdve vagy 10 éven keresztül minden évben 100 ezer forinttal segítették a zenekar munkáját. Fellépéseink során megfordultunk – többek közt – Szerbiában, Romániában, és Németországban is, ahonnan csodálatos élményekkel tértünk haza. Nagyon büszke vagyok a megyei alkotói díjunkra, illetve a nemzetiségi zenében és show kategóriában elért kiemelt arany minősítésünkre – sorolta a zenekarvezető.
De nemcsak ebben a két stílusban állják meg a helyüket, kipróbáltak mindenféle stílust egészen Mozarttól a Beatlesig, Strausstól az ABBA-ig. – Szeretnénk, ha kicsit több hazai fellépésünk lenne, úgy vettem észre lenne is rá igény, és mi mindig szívesen zenélünk hazai közönség előtt. Idén nyáron már nyolc fellépésünk biztosan lesz, kettő Palotán, a többi vidéken.
Arra a kérdésemre meddig szeretne zenét tanítani, azt a választ kaptam, hogy reméli megszólal az a bizonyos csengő, hogy már nyűg a gyerekek nyakán, de egyelőre nem érzi még ezt.
– Először Apátfalván zenéltem, miután apa kikerült Palotára, én is jöttem vele, így mondhatni alapító tagként veszek részt a zenekarban árulta el Mátó Erzsébet, aki a kezdetektől tagja a zenekarnak.
– Klarinétozom, végig azon játszottam, és mivel nagyon szeretem, nem is gondolkodtam el azon, hogy váltsak-e hangszert. A zene maradt hobbi szinten, igaz rész vettem pár versenyen. Például Németországban zenekarral szerepeltünk, ott első helyezést értem el, Pesten pedig különdíjjal térhettem haza.
Szalóki László, a zenekar másik tagja tíz évesen kezdett el zenét tanulni.
– Ének órán Bozóki Éva tanárnő ajánlott be Matyi bácsihoz, és tenorkürtöt kaptam hangszerként. Két évig zenéltem külön a tanár úrral, utána bekerültem a zenekarba, és azóta is ott játszom. Később megkaptam a harsonát is, újabb impulzusként, azzal kezdtem el jobban foglalkozni – mondta.
Abban mindketten egyetértettek, hogy nagyon jó összetartó ereje van az együtt zenélésnek, a próbák is mindig jó hangulatban telnek. Illetve olyan helyekre is eljutnak, ahova lehet egyébként nem is tudnának. Mindketten addig szeretnék ezt folytatni, amíg össze tudják hangolni a szabadidejüket, illetve a munkájukat a zenével.