A házasságról, mint szövetségről
A szeretet: szenvedély és döntés címmel szerveztek előadást vasárnap a makói Koronában a házasság hete alkalmából. – Harmadik alkalommal rendezzük meg ezt az eseményt, olyan házaspárokat hívtunk meg, akik saját életükről, tapasztalataikról mesélnek – nyilatkozta a főszervező, Pálfai Zoltán. A plébános kitért arra, hogy erre a nyárra még bőven van szabad hely, így biztatja a fiatalokat, hogy minél többen mondják ki a boldogító igent. Az azonban örömmel tölti el – ahogy fogalmazott – ha csak egy kicsivel is, de évről évre nő a házasságkötések száma a városban.
– A zsidó-keresztény hagyomány a házasságra a szövetség szót használja, a házasság ugyanis egy jogi fogalom, ami nem igazán szerencsés, a szövetség viszont elvezethet minket egy olyan értelmezésre, mely szerint két ember között a házasságkötés egy életre szóló kapoccsá válik – folytatta az egyházfi. Amennyiben ennek tekintenék a férfi és a nő között kimondott egységet, akkor sokkal jobban kötődnének egymáshoz.
Vajda József és Bárdi Magdolna 35 esztendeje kötött házasságot. – Mivel mind a ketten pedagógusok vagyunk, még 1977-ben egymás mellé ültünk egy értekezleten, nem azonnal, hanem szép finoman követték egymás az események, vagyis apránként hangolódtunk egymásra – árulta el a férj. – Tényleg nem szerelem volt az első látásra, három évig egy iskolában tanítottunk, egymással srégen szemben voltak az asztalaink a tanáriban, valamint hasonló problémákkal küszködtünk, egymásra voltunk utalva, ezek hozhattak idővel össze minket – vette át a szót Vajdáné Bárdi Magdolna. József kezdeményezett: saját maga írt verseket, kis novellákat, virágokat adott Magdolnának. A kétgyermekes pár szerint az a legfontosabb egy házasságban, hogy a felek szeressék egymást, de ehhez végtelen türelem kell, össze kell csiszolódni, valamint mindig mérlegre kell tenni, mi az a kihívás, mi az a probléma, amit közösen kell megoldani. Vajdáék úgy vélik, manapság ezek hiányoznak, így gyorsan szétválnak a párok.
– A mi kapcsolatunk igazi diákszerelemként indult – vette át a szót a makói születésű dr. Kerek Ferenc Liszt-díjas zongoraművész, az SZTE zeneművészeti karának dékánja. Egy általános iskolai zenei versenyen ismerkedett meg a későbbi párjával, dr. Kerekné Fekete Éva egyetemi adjunktussal. Negyven éve élnek boldog házasságban, ami többek között a közös érdeklődésnek, a közös munkának, vagyis a zenének is köszönhető. – Nekem volt a legszebb leánykérőm, ugyanis Ferenc leült a zongora mellé és többek között eljátszotta a Szerelmi álmokat, én meg igent mondtam – árulta el a feleség. A házaspár szerint egy kapcsolatot rossz irányba elsőként az önzés tereli.
Munkatársunktól. K.
