Kincslelet: csoda a szántóföldön
Korom András – Hódmezővásárhely
2009. december 14-én és 15-én a Hódmezővásárhelyhez tartozó Kingécen egy lakossági bejelentés után került elő a város határából eddig ismert legnagyobb ezüst tallérlelet. A 67 darab 16. századi, az 1591 és 1606 közt a török ellen zajlott úgynevezett tizenötéves háború első harmadára keltezhető veretből álló, évszázadokkal ezelőtt elrejtett leletegyüttes Vásárhely első, hitelesen dokumentált körülmények között feltárt késő középkori éremkincse.
A tallérokat egy körülbelül 500 négyzetméteres területről, a szántás felső rétegéből gyűjtötték össze a szakemberek. Az ezüstpénzek mellett napvilágot látott 16 szirmú, virág alakú, aranyozott bronzveret arra utal, hogy a tallérokat egy díszes, feltehetően bőrből készült erszényben rejtették el.
A mai kiállításnyitón és könyvbemutatón Nagy Imre múzeumigazgató, művészettörténész megnyitójában elmondta: így kellene feldolgozni minden egyes régészeti leletet, ahogy ez ezzel a tallérkinccsel történt a Nemzeti Kulturális Alap jóvoltából, hiszen a kiállítás így nem csak a látogatók emlékében marad meg, de katalógus, illetve az arról szóló Csányi Viktor régész muzeológus és Bernátsky Ferenc helytörténész-muzeológus közösen írt könyve is megőrzi.
A kingéci lelet teljes anyagát bemutató kiállításban és több, mint százhatvan oldalas katalógusban megtekinthető a kincs feltárásának, restaurálásának és tudományos feldolgozásának folyamata. A Tornyai János Múzeum munkatársai az egyes veretek meghatározása és leírása mellett kísérletet tettek a leletegyüttes korabeli értékének, elrejtése hátterének és elrejtője társadalmi helyzetének felvázolására is. A tallérok 1526/27 és 1594 között, egy közel 70 évet felölelő időszak alatt készültek. Az éremlelet 66 veretét összesen 28 kibocsátó készíttette, 31 különböző verdében. A múzeum munkatársai az éremkincs legfiatalabb darabjából arra következtetnek, hogy az erszény tulajdonosa nem sokkal 1594-et követően áshatta el vagyonának egy részét. Az egyik cseh tallér azonban egy korabeli hamisítvány, egy ezüstfóliával bevont rézkorong. A látogatókat számos fotó és illusztráció vezeti be középkori pénzverés világába.
– A lelet jelentőségét az adja – mondta hírportálunknak a kiállítást megnyitó Tóth Csaba numizmatikus, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa -, hogy ellenőrzött körülmények közt került feltárásra, s került be a múzeumba. Kincsleleteket ugyanis nem lehet keresni, azokra véletlenül találnak, s aztán azok vagy bekerülnek a múzeumokba, vagy szétszóródnak. De az is előfordul, hogy megtalálóik megelégszenek az előkerült néhány darabbal, s nem folytatnak komoly műszeres vizsgálatot, ahogy erre ebben az esetben sor került. Ez a lelet nagyjából egységes, még az azt tartó bőr- vagy szövetzacskót záró bronzkapocs is előkerült.
– Több feltételezésünk is van a lelet eredetéről – monda Bernátsky Ferenc helytörténész-muzeológus. – Vagy egy nemesember vagyonához tartoztak, vagy ez volt egy lovaskatona egyéves zsoldja, de elképzelhető, hogy a tallérok egy település adóját vagy annak egy részét jelentette. Mivel fél évezreddel ezelőtt mások voltak Kingécen a domborzati viszonyok, elképzelhető, hogy egy domboldalba, vagy egy fa tövébe rejtette el a tulajdonosa, azzal, hogy majd visszatér érte. A lelet további különlegességét az jelenti, hogy Vásárhely területén ez az első kincslelet, mely teljesen dokumentált körülmények között került elő. A kollégák nem csak a felszínt nézték át, ahol a legtöbb tallér előkerült, de 50 centit le is ástak a talajba – tette hozzá a helytörténész.
A lelet bemutatójáról készült képeink itt láthatók.
