A „knicsi”, ami mégis van

Nem véletlen a moziból kölcsönzött szófordulat, hiszen a történet leginkább a vászonról (lehet) ismerős. Neil Simon vígjátéka egy legendás filmről öröklődött és öröködött a szegedi Pinceszínház előadásába is. A darab premierjét pénteken tartják Szegeden, csütörtökön egy (félig) nyilvános főpróbával találkoztatták a közönséggel.

Az 1967-es film Jane Fonda és Robert Redford főszereplésével egy igazi kultikummá érett mára, persze azok körében, akik csípik a Broadway világát. A lélek egyszerű(bb) metamorfózisát. A történet adott, fiatal pár sajátba költözik (Corie: Papp Gabriella, Paul: Ragány Zoltán), az anyuka/anyós kotnyeles és magányos (Mrs. Bank: Kis Kata), felső szomszéd fura és hódító (Velasco: Varga Bálint), a telefonszerelő suta (Gargya Balázs), na ők különböző szituációkba keverednek, különböző szituációkban kavarodnak össze.

Nem lövünk le semmi poént, de a helyzetkomikumokra épülő műben a legizgalmasabbak a jellemek komikus átalakulásai. A kies lakásból otthon, a szerelemből szeretet lesz, és megyünk a szamárpadból a szamárságba, a boldogtalanságból a boldogulásba. És minden gegből egy valódi knicsi lesz . A knicsi egy étel, amelynek minden körülményében gondosan kell ügyelnünk a helyes metódusra. Nem mindegy az elkészítés, nem mindegy a tálalás és nem mindegy az elfogyasztás mikéntje sem. Akárcsak az élet dolgait nézzük. A kicsi, a kincs, a nincs, gomolyog a nagy, az átlagos, a van oppozíciókkal. Egy kinicsit, pardon, kicsit minden szereplőben találunk magunkból, és mindegyik figurán át nevetni is tudunk magunkon.

Az előadás szín-szimbolikája (a piros, a szürke, a sárga, a zöld stb.) végig jelen van, és szín-házzá varázsolja a pincét, valamint segít is az értelmezésben. A darabot Kancsár Orsolya rendezte, és a premierre már minden jegy elkelt, de a magán nevetni tudó és akaró, még megtalálhatja az alkalmat, hisz’ éppen csak az első bemutató érkezik lassan.

G.