Amikor a terápia fetrengtet

A Csoportterápia című zenés komédiát tájolta Vásárhelyen a Madách Színház. A darab ötlete és megírása 2010-re tehető, amely azóta töretlen sikerével nézők sokaságát gondolkodtatta el, nevetve.
Kukkantsunk be magába az előadásba:
Hat vadidegen, három férfi és három nő érkezik egy csoportterápiára. Kezdetét venné az analízis annak rendje és módja szerint, azonban egy apró hiányosság hátráltatja a dolgok szokásos menetét. Hol lehet az orvos? A váratlan fordulatokban, felismerésekben és mulatságos epizódokban bővelkedő történet során további kérdések merülnek fel.
Milyen problémákkal küzd egy operaházi balett-táncos, meddig lehet bírni 10 méterrel a felszín alatt a jeges Dunában búvárfelszerelés nélkül vagy, hogy mi történt Velencében ’85 nyarán… Fülbemászó dallamok és sziporkázóan szellemes szövegek röpítették a nézőt a „mjuzikelkámedi” felhőtlen, kacagtató, fényesen csillogó világába, ami ez esetben nem más, mint a Piróth Gyula Művelődési Ház II/6-os terme egy esős csütörtök délutánon. Vígjáték a lélekről, esendőségről, vágyakozásról, útkeresésről… azaz rólunk.
Szerintem, az élet vicces – kezdi gondolatait szavakba formálni tudósítónknak Szente Vajk, a darab egyik szerzője és szereplője. Bármilyen tragikus, bármilyen nehéz – folytatja –, bármilyen könnyű, bármilyen szerelmes, bármilyen érzelmes vagy érzelemmentes; minden formájában vicces. „Ez egy vígjáték, a nézők nagyon jól szórakoznak, végignevetik ezt a két és fél órát, de amikor a Madáchban egyszer megkérdeztük a közönség véleményét a darab után, akkor azt mondták, hogy >>tanulságos és szép<<. Holott, fizikailag ők végig kacagtak. Mi úgy fordítjuk ezt, hogy egy kis mézzel az orvosság is lecsorog, és ennek fordítottja nagyon igaz erre a darabra, ugyanis nekünk egy csomó mézünk van, és teszünk bele orvosságot” – foglalta keretbe az előadást Szente Vajk.
A mézédes kacagások közepette a szombat este Hódmezővásárhelyen kikapcsolódó, színházkedvelő közönség így tehát tanulságokkal is felvértezhette magát, kinevetve a karaktert, akiben (esetleg) magára ismer(hetet)t.
G.