Tibi bácsi 40 éve bírja a tempót

Bojtor Boglárka – Makó

– Járt már korábbban Makón?

– Persze, már nagyon sokszor. Annak idején az Illéssel, a Metróval és az Omegával is megfordultunk a városban. A fürdőt még nem láttam, de nagyon tetszik, főleg, hogy szeretem Makovecz munkáit csodálni. A Makovecz-felé művelődési otthonokat ismerem jobban, ahol annyira keskeny a művészbejáró, hogy alig tudjuk bevinni a cuccokat, de maga az épület olyan impozáns, hogy ez megbocsátható.

– Milyen műsorral készült?

– Az elmúlt harminc-negyven év legsikeresebb dalait fogom játszani. A retroban az a jó, hogy nem kell magyarázni milyen számok jönnek. Remélem, hogy jót fognak rá pancsolni az emberek.

A pancsolás helyett sokan a táncolást választották a remek hangulatban.

– A medencékben még jobban örülnek majd a nézők a pöttyös labdáknak, mint a szárazföldön. Annak idején honnan jött ez az ölet?

– Először is nem pöttyös, hanem pontos labdának hívják ezeket. Annak idején a Három kívánságban dobáltam a gyerekeknek és aki talált egy pontot ezekben a labdákban, az kérhetett egy számot. Óriási sikere volt ennek az ötletnek, majd mikor jött a retro én ezt felelevenítettem. Minden bulin tízet dobok ki, aláírva. Ma megnéztem az interneten, Tibi bácsi aláírt labdája tizenhétezer forintért kelt el. Meg is nyugodtam, hogy öreg koromra aláírok napi pár labdát és csak megleszek valahogy.

– Vegyes a korosztály a medencékben, hogyan sikerül az összes generációt megszólítani?

– Az első három-négy számnál dől majd el, hogy mi kell ide, felugranak-e táncolni vagy csak pancsikolnak. Attól függően változtatom majd a programot. Nem régen diszkózom, megmondom őszintén negyven éve, így tudom mikor mit kell játszani. A retroban az a legjobb, hogy egy-egy lassú számot is lehet játszani, amire az utóbbi tíz évben nem volt példa. Dehát a tánc középpontjában mindig a testközelség és a szerelem volt. Mára éppen ez kezd kiszorulni, de a retro visszahozta.

Tibi bácsinak sikerült minden korosztálynak örömet okozni. 

– Még az év elején vagyunk, mit tervez erre az esztendőre?

– Salamon Béla bácsi hetven éves volt, mint most én, amikor hasonlót kérdeztek tőle. Az ő válasza az volt, hogy nem tudja, de az orvos azt mondta, hogy új ruhát már ne csináltasson. Persze ebben a korban már nagyon tervek nincsenek. Én nagyon büszke vagyok, hogy még mindig fesztiválokra hívnak, és tömegeknek zenélhetek. Úgy érzem nem öregszem, de vigyázok, nehogy úgy járjak, mint Mick Jagger, akit orvosok állnak körül, mikor bulizik. Most hallottam azt is, hogy Amerikában van két óriási sikerű orosz dj, akik nyolcvanegy és nyolcvankét évesek, és őrjöng nekik a közönség. Ezzel azt akarom kifejezni, hogy ha az ember ki tudja magát találni és meg tudja szólítani a közönséget, tud működni, egészen addig, amíg mozogni képes a színpadon.