A belső valóság láthatóvá tétele…

A művészet – legyen festészet, tánc, zene, irodalom – legnehezebb vállalkozása, hogy saját belső valóságunkat oly’ módon juttassuk kifejezésre, hogy az másokat is megérintsen.

Nem véletlen, hogy ilyesmire (általában) az érett alkotók képesek. Nemcsak a technikai fejlődés következtében, bátorság is kell ahhoz, hogy valaki a legszemélyesebb valóját a nagyvilág elé tárja, mondván „Nesztek, ez vagyok én, én ilyennek látom a világot…”.

Ez megmutatkozott a Lucien Hervé Kamera Klub hétfő esti előadásán is. Kis Péter, fotográfia szakos hallgató, a klub tagja ezúttal egy „önkényes válogatást” tárt közönsége elé. Egy-egy fotóművész egész pályáját vette górcső alá, bemutatva – a képek segítségével – az adott alkotó művészetén végigvonuló tendenciákat. Az eddigiekben a fotó mint művészet jelent meg az előadásokon, most azonban mint dokumentálási formát határozták meg. Izgalmas és érdekes megközelítése volt.

Ahogy várakoztunk az előadás kezdetére, kiderült számomra, miért is jó egyrészt a Lucien Hervé Kamera Klub tagjának lenni, másrészt eljárni az ilyen jellegű rendezvényekre.

Kis Ilona és Szalai Tünde körülbelül egy esztendeje csatlakoztak a klubhoz. Mint elmondták, érdekes témákat feszegetnek, a kirándulások alkalmával gyakorlati ismeretet is elsajátíthatnak, tanulhatnak egymástó:  egy jó közösség tagjai lehetnek. Illetve a klubnak saját kiállítása is megvalósult, így a tagok is bemutatkozhattak. A mostani előadások extrémitását, más szemszögből való láttatását szeretik leginkább.

Az előadássorozat első felvonásának pillanatában csatlakozott a Lucien Hervé Kamera Klubhoz Hűvös Oszkár, tehát az ő esetében egy nagyon friss tagságról beszélhetünk, de mint mondta, nagyon nagy szükség van egy ilyesfajta klubra.

Február 1-jével lezárul az ötrészes sorozat. A Bessenyei Ferenc Művelődés Központban legközelebb a fotó és a szépirodalom kapcsolatában mélyedhetünk el.

ÉR.