Üldözés, kisemmizés – ülésezés
A magyar Országgyűlés 2012. novemberében fogadta el azt a határozatot, amely január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának napjává nyilvánította. A magyarországi német nemzetiségieket a kollektív bűnösség igaztalan vádjával üldözték, kisemmizték, majd hazájuk elhagyására kényszerítették, 1946. január 19-én.
Budaörsről indult el az első olyan deportáló vonat, amely németeket szállított. ’46 közepéig közel 110 ezer embert kényszerítettek az ország elhagyására. „Mind a helyi, mind az országos levéltári források, mind a közösségi, mind az egyéni emlékezet eltérő, de abban megállapodhatnak a történészek, hogy nagyjából 180 ezer fő volt, akiket a kitelepítés érintett. Az igazi veszteség azonban az volt, hogy a magyarországi német nemzetiség, ami 1990 után – a népszámlálásokból legalábbis ez derül ki – az addig legnépesebb nemzetiség, gyakorlatilag eltűnt” – fogalmazott nyitóbeszéde során Miklós Péter, az Emlékpont intézményvezetője. A nap folyamán előadását a Csanád vármegyei németség kitelepítésével kapcsolatosan építette fel.
A témában jártas történészek tartottak előadásokat. Elsőként Zinner Tibor, a Veritas Történetkutató Intézet kutatócsoport-vezetőjének előadása nyitotta Szembenézés, 2016 címmel. A Budapest környéki németség deportálásáról Marchut Réka, az MTA kisebbségkutató intézetnek munkatársa tartott referátumot.
A soproni és a környező települések németsége a hűség „jutalmáért” – az 1921 decemberi népszavazáson Magyarország mellett szavaztak, majd – 1946-ban hazájuk és választott országuk elhagyására kényszerült. E folyamatot mutatta be Krisch András, a Soproni Evangélikus Gyűjtemények vezetője.
A magyarországi német nemzetiség identitásvesztése volt a témája T. Molnár Gizella előadásának; a szegedi egyetem tanszékvezetője a ’45 utáni nemzetiségpolitikákról is beszélt a konferencián.
A tudományos ülés elsődleges célja a figyelemfelhívás volt, figyelemfelhívás arra, hogy – a 70 évvel ezelőtti kitelepítési körülményeken, körülményekről való gondolkodás – világossá tegye azt, hogy a kollektív megbélyegzés, a kollektív bűnösség elvének kimondása és gyakorlati alkalmazása elfogadhatatlan.
G.
