Negyven év gyűjtése egy könyvben!

Azt mondják, arról írj, amit ismersz. Francisztiné Molnár Erzsébet mintegy 40 évet töltött az oktatásban, szóval ha valamit ő ismer, az az iskola és az oktatás. Nem is aprózta el a dolgot: gigantikus művet hozott létre, amelyhez az anyagot tulajdonképpen egész pályája alatt gyűjtötte. Nem ez az első oktatással kapcsolatos könyve, de a legátfogóbbnak, legkiterjedtebbnek ez tekinthető.

Két kötet, 1400 oldal, 188 intézmény – számokban nagyon röviden így néz ki az az Oktatástörténeti album, amely a kezdetektől egészen 2006-ig vizsgálja a vásárhelyi iskolák, oktatási intézmények életét. Száraznak tűnik, pedig óriási érték húzódik meg a lapokon, és a szerző rengeteg színes anekdotával, hatalmas képanyaggal (több mint 5000 fotó) teszi élvezetes olvasmánnyá a könyvét.

Egy-egy iskolaépület bemutatása során feltárulnak a mindennapok, arcot kapnak a tanítók és a tanítottak, általunk sosem látott értékek bukkannak elő.

Az ünnepélyes könyvbemutató helyszínéül is stílszerűen egy oktatási intézmény szolgált, a Bethlen Gábor Református Gimnázium, amelynek diákjai műsorral is készültek a jeles eseményre.

Kádár Péter igazgató köszöntötte a szerzőt és a közönséget (akikből akadt szép számmal: roskadásig megtöltötték a gimnázium olvasótermét, többen a megvásárolt példányukat azonnal lapozgatni, olvasni kezdték), valamint a beszélgetőtársakat, Vágó János önkormányzati képviselőt, illetve Simon Ferenc tanár urat.

Utóbbi a vásárhelyi oktatásügy nagy pillanataként értékelte a kötet napvilágra kerülését, valamint a terjedelmén, átfogó voltán kívül hőstettként említette azt, hogy a külterületi iskolák is bekerültek a gyűjteménybe.

„Eddig ezek az adatok csak levéltári fondok formájában nyugodtak, most mindenki számára elérhetővé váltak” – fogalmazta meg Simon Ferenc a könyv legfőbb érdemét.

ÉR.