Megalázva és kisemmizve hagyták itt az országot az elüldözött németek
A demokrácia legszívósabb ellenségei távoznak ezzel az országból, és a nemzet legsötétebb mérgezőitől szabadul meg – fogalmazta meg a kor politikai közhangulatát idéző véleményét a kommunista párt szegedi lapja 1946-ban a németek kitelepítésével kapcsolatban.
A magyarországi németek elhurcolásának és elűzésének emléknapján, január 19-én délelőtt tizenegy órai kezdettel tudományos tanácskozást rendeznek a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeumban-
A hetven évvel ezelőtt megindult kitelepítés témáját öt előadáson járják körbe a meghívott szakértők. Az ülést Zinner Tibor, a Veritas Történetkutató Intézet kutatócsoport-vezetője nyitja meg a Szembenézés, 2016 című előadásával.
Ezt követően Marchut Réka, az MTA kisebbségkutató intézetnek munkatársa tart referátumot a Budapest környéki svábok deportálásáról.
Németországba deportált svábok. Illusztráció. (Forrás: Wikimedia/Bundesarchiv)
A soproni németség kálváriája a hűség jutalmaként száműzött német ajkú emberek sorstragédiája lesz a témája a konferencia harmadik előadásának. Az északnyugat-magyarországi települések vonatkozó történetét Krisch András, a Soproni Evangélikus Gyűjtemények vezetője mutatja majd be a megjelenteknek.
T. Molnár Gizella a szegedi egyetem tanszékvezetője lesz a konferencia negyedik előadója. Az SZTE történésze az 1945 utáni nemzetiségpolitika, a magyarországi német nemzetiség identitásvesztéséről értekezik majd.
A konferenciát Miklós Péter, az Emlékpont intézményvezetőjének a Csanád vármegyei svábok kitelepítésének történetét bemutató kutatásai zárják.
Elüldözve és megalázva
A második világháború győztes nagyhatalmai Potsdamban arról állapodtak meg, hogy a közép- és kelet-európai németeket Németország valamely megszállási övezetébe telepítik át.
Magyarországon, egy 1945-ös miniszterelnöki rendelet azt írta elő, hogy Németországba áttelepülni köteles az a magyar állampolgár, aki a legutolsó népszámlálási összeírás alkalmával német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallotta magát, vagy aki magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza, továbbá az, aki a Volksbundnak vagy valamely fegyveres német alakulatnak tagja volt.
Az éppen hét évtizede kezdődött üldöztetés első évében mintegy 120 ezer embert, 1947-48 folyamán pedig további 50 ezer személyt hurcoltak Németországba. A háború előtt csaknem félmilliós magyarországi német kisebbség létszáma több mint 200 ezerrel csökkent..
A kitelepítések után megmaradt német nemzetiséget tovább sújtotta a magyar politikai vezetés által gyakorolt kollektív megbélyegzés terhe. Az itthon maradtak elvesztették – a nyilvánosság előtt nem vállalhatták – német identitásukat. Ennek bizonyítéka, hogy az 1949. évi népszámláláskor már csak két és fél ezren vallották magukat német nemzetiségűnek, és csupán 22 ezren német anyanyelvűnek, holott a számuk valójában 200 ezer fő körül lehetett.
