A Föld harmadik pólusán

A hegymászás a bátrak sportja, emiatt is csak nagyon kevesen vágnak bele a hegyek hegye, vagyis a Himalája meghódításába. Rozsnyai Sándor ezen kevesek egyike. A Makón autószerelőként dolgozó férfi ugyanis több mint 5600 méter magasan járt. Az ott szerzett tapasztalatokat, érdekességeket osztotta meg hétfő este – immáron második alkalommal – a makói könyvtárban összegyűlt érdeklődőkkel.
A tavaly novemberi első előadásában a nepáli fővárost mutatta be. Most a Katmandúból induló útjuk volt a következő téma. – Negyvenöt perces repülés után érkeztünk meg Luklába, vagyis a Tendzing-Hillaryra, ami a világ egyik legveszélyesebb repülőtere – tudtuk meg Rozsnyai Sándortól. Ez a kicsinyke nepáli repülőtér 2860 méter magasan van, s a kifutópályájája mindössze 700 méter hosszú, a végén egy hatalmas sziklafallal. Emiatt csak kis gépek tudnak itt landolni, illetve innen felszállni.
A gépből kivett csomagok serpák, vagyis helyi teherhordók hátára kerültek. Persze, a hegymászóknak is jutott bőven, ők 10-12 kilós terhet cipeltek. – A 3800 méter magasan lévő Tengboche-be mentünk, ami egy nagyon kicsi, de annál jóval híresebb kolostorfalu – folyatatta az utazó. Tengbochét 1934-ben földrengés döntötte romba, de újjáépítették, 1989-ben pedig tűz pusztított a településen, de mára ismét régi fényében pompázik, nemzetközi összefogásnak köszönhetően.
Útjuk ezen szakasza rengeteg hindu vallási szentély, illetve ereklye mellett vezetett. – Sztúpák, Mani-kövek között haladtunk – emelte ki Rozsnyai Sándor. A sztúpa Buddha hamvait rejti, a Mani-kőre pedig könyörgéseket írnak a buddhisták. A Himalája déli oldalát dús növényzet borítja, a folyómeder fölött pedig függőhidakon lehet átkelni. A hegymászó itt fejezte be előadásának második etapját, s hamarosan következik a harmadik rész.
Munkatársunktól. K.