Csak a szokásos

A reggeli kefir-kávé számomra egy jól induló nap záloga (természetesen teljesen egészségtelenül olvasás közben fogyasztva, plusz reggeli hírműsor hallgatása mellett). Ráadásul az újság számomra a hátsó oldalaknál kezdődik, mintegy a könnyed témáktól haladva a fajsúlyosabbak felé. (bár ezt mostanában felváltotta az okos telefonos cikkolvasás még felkelés előtt a takaró alatt.) Ezek olyan automatizmusok számomra, amely függőségekre csak akkor döbbenek rá, ha pl. wifi, tv, újság, kávé nélküli helyekre kényszerülök. (ilyenkor ideges vagyok.)

Tovább sokkolandó az olvasót, egy-egy fárasztó nap után igazi felüdülés a szappanoperákra hajazó sorozatrész is (szép emberek, tájak, minimális mondanivaló, banális szituációk, romantikus felhang). Jó szokásaim közé sorolom, hogy reggel időben kelek, fizu után rögtön befizetem a számlákat, mindig a nehéz feladatokat veszem előre és vizsgákra szeretek első körben menni. Kevésbé kedvező rám és a környezetemre nézve, hogy egyből látszik az arcomon mit gondolok, és ha éhes vagyok, könnyebben felkapom a vizet. Tudom, nem túl laza dolog, de rendmániám van, küzdök, ám nagyon nehéz betartanom, hogy ebéd után ne egyek desszertet és tudom, rossz dolog, de gyakran legyintek dolgokra.

A szokások furcsa természete, hogy egyrészt szeretjük a saját szertartásainkat, ragaszkodunk hozzájuk, másként, ha változtatni akarunk rajtuk, akkor nagyon nehéz dolgunk van. Hosszú idő volt, míg kialakultak az életünkben és még több egy újhoz hozzászokni, egy másikat a részünkké tenni. Véleményem és minimális saját tapasztalatom alapján ez az igazi próbaköve az együttélésnek; mennyire toleráljuk a másik berögzött dolgait. (távirányító kezelés, wc ülőke-kérdés, fogkrém tubus nyomása, szennyes ruha tárolása stb.) Ezek azok a sarkalatos kérdések, amelyekből adódó sztorik állandó témáit képezik a barátnős csevegéseknek. S bár mindenki helyzete más és más, de valamiért ezek a pontok mindenkinél ugyanazok.

Kivételes szerencsének tartom, hogy olyan családba születtem, ahol komoly hagyománya van a közös ünnepléseknek; ebbe beletartozik a szalmakazlak közti húsvéti nyúl keresése, a házi disznóvágás, a minimum 30 fős karácsonyi összejövetel. Ugyanígy életem része a hétvégenkénti nagymamás beszélgetés, és rendszeres kávézásaim a barátaimmal. Ezek adtak alapot és máig kapaszkodóim az életemben.

Próbálok mások dolgaival szemben megértő és elfogadó lenni, vagy legalábbis tiszteletet mutatni. Sok szokásomat elhagytam, vagy átalakultak az idő folyamán, de ugyanennyi megmaradt és a napjaim állandó részét képezik. Van, ami ellen küzdök és van, aminek helyet akarok teremteni az életemben. A legújabb, hogy rendszeresen papírra (gépre) vetem a gondolataimat, természetesen gyertya és egy pohár tea mellett. Csak úgy, megszokásból…